Fezejet

 1 1 |     legszilajabb csordavezető, mely emberi hangot még nem hallott soha.
 2 2 |             konyhába beugrott, alig emberi hangon ordítva: „Ki cselekedte
 3 2 |           tanúbizonyságaul, hogy az emberi tekintet még a legvadabb
 4 3 |            hosszú évek alatt minden emberi társaságot nélkülözve egyedül
 5 4 |        minden virág egy átváltozott emberi gondolat, minden lehelet
 6 4 |           helység tornya emelkedik; emberi hang, emberi arc nem zavarja
 7 4 |             emelkedik; emberi hang, emberi arc nem zavarja e csendet.
 8 4 |             szellő szétűzi ezen, az emberi ész láthatárán túlszárnyaló
 9 5 |      népesítve, melyeknek társasága emberi lelkeknek mulatságul szolgál;
10 5 |            pártütő minden isteni és emberi törvény ellen, nem szeretett
11 5 |            mindaz, amit e nemben az emberi művészet előteremthet, igen
12 5 |             Miért kellett volna azt emberi erőnek segíteni?~– Mert
13 6 |           ily egyedül, távol minden emberi lénytől, távol minden segélytől,
14 6 |          akarja. Távol lenni minden emberi lehelettől: ez az ő akaratja.
15 6 |         filozóf, ki nem állhatja az emberi arcot; hízelegj neki, és
16 7 |    megszakadtak a lüktető erek, nem emberi fuldoklással rohant testvérére,
17 7 |          olajfa túlsó oldalánál egy emberi alakot vőn észre ülve és
18 8 |             mindentől, kinek szívét emberi álarc takarja.~Egy este,
19 11|           tekintetét kiállani nehéz emberi szemnek, mert semmi sem
20 13|               Uraim, ha van önökben emberi szív, hogy tudnak ily kegyetlenül
21 13| legképtelenebb ijedség korbácsolhat emberi szaladműszerekbe.~A hat
22 14|             vonásain nem volt semmi emberi.~Később mindig embertelenebb
23 16|            fejemre süt, átkozott az emberi hang, mely megszólít, átkozott
24 17|   meg-megállt, a távolról fenyegető emberi hangokat vélt hallani, és
25 17|      beszélt, mik alig hasonlítának emberi hangokhoz.~– Bocsássatok
26 18|             ahol ugyan nem igen jár emberi teremtés; ezt onnan tudtam,
27 20|        keresett valakit.~Azután egy emberi hang hallatszott, a sírásó
28 22|              minőnek előhozása csak emberi és állati hangoktól telhetik
29 22|      hallatszik a nádban, mintha az emberi léptek alatt recsegne.~A
30 23|     hallgatás, sehol egy hang, mely emberi lélek jelenlétét elárulná.~
31 23|        Góliáth hangja volt. De alig emberi.~Amint visszatére a szigetre
32 24|           eb.~Minden olyan szomorú.~Emberi kéz nyoma nem látszik itt,
33 24|        nyoma nem látszik itt, hanem emberi átoké. Olykor a sziget legvadonabb
34 24|          emberalak jelenik meg, egy emberi rém; fejét ifjan megőszült