Fezejet

 1 1 |        fiatal akácfát tövestől, azzal hátba hajította. A bika
 2 1 |      gyilkát baljába cseréli, s azzal egy elszánt döfést irányoz
 3 1 |       könyvet hónuk alá csapva, azzal mint ereklyével jönnek-mennek
 4 2 |         mai nap, hát gyere! – s azzal előfogta a rimánkodó gyermeket
 5 2 |    csakugyan meg is szólítá; de azzal sem sokra ment, mert az
 6 2 |     kárhozatos corpus delictit, azzal a konyhába beugrott, alig
 7 2 |  bezárja.~– Majd nem bolondulsz azzal a leánnyal! – kiált rá Jutka
 8 2 |        dorongot keresett elő, s azzal a kerítés azon részéből,
 9 3 |      állította, s többek között azzal a jó tanáccsal is szolgált
10 4 |        Hittig sén! Pfuj! Her da azzal a nyúllal! (Zárjel közt
11 4 |    indulaterő volt kifejezve, s azzal otthagyta.~Az esküdt lábra
12 4 |        megtöltötte, fölporozta, azzal képéhez illeszté, s nekifogta
13 4 |         hagyj békével, s érd be azzal, amit kaptál.~Az esküdt
14 4 |    természeti észvidorsága s az azzal társuló költői érzelemmélység
15 5 |         felső fele megelégedett azzal, ha utcája közepén, a feneketlen
16 5 |         Míg a felső falu beérte azzal, ha egy nyári zivatar csak
17 5 |      mely megszomorodott társát azzal iparkodik mulattatni, hogy
18 5 |         kulcsát előtapogatja, s azzal a ládát minden kínálás nélkül
19 5 |        Jánost kígyói eszével és azzal a szívvel, mely egy ördögnek
20 7 |          Nem ettem gombát, hogy azzal az istennyila öklűvel összetűzzek;
21 7 |          hogy rögtön ott marad; azzal felfogja súlyos csákányát
22 8 |         kezdjem, min kezdjem!~S azzal sietve hányta magára az
23 8 |    szoktam nekik megfizetni – s azzal kalapja fátyolát előrevágta
24 12|         volna nagyobb dobogást; azzal szügyébe vágta fejét, nekitoporzékolta
25 13| gyertyát levett az asztalról, s azzal a szoba túlsó szegletébe
26 16|        szót ejté ki:~– Meghalt.~Azzal félrefordult a herkulesi
27 16|      Góliáth nem felelt semmit.~Azzal áltatta magát, hogy ez egész
28 17| hevenyében jól fel is pofoztak, azzal kiszaladtam az utcára, még
29 17|        láttam, egy öreg kést, s azzal úgy oldalba szúrta István
30 18|        hogy csak menjek vele, s azzal is egy olyan marék pénzt
31 20|      rajtad! – susogja magában, azzal lámpáját kioltja, sötétben
32 22|     nemes úr ajtaját bekötözte. Azzal a nő szobái felé ment, táskáját
33 25|       érteni, vigasztalja magát azzal, hogy én magam sem értettem.)~
34 25|   ordított, azután még egyet, s azzal közakarattal egy utósó rémpillantást