Fezejet

 1 2 |         a reszkető gyermekhez.~A gyermek némán, rémülten esett térdre
 2 2 |         ordítá a kegyes ember.~A gyermek elkezdett zokogni.~– Hiszen –
 3 2 |        vonultak végig. – Szegény gyermek! Tizennégy év alatt megszokta
 4 2 |         És csakugyan úgy volt; a gyermek túlbuzgó szeretetében azon
 5 2 |      minő kínokat találjon fel e gyermek számára, bosszúja kihűtéséhez
 6 4 |       félti az eltapodástól.~Két gyermek ül e sírhalmok egyikének
 7 4 |          lengedező szél.~A másik gyermek egy fiatal leányka, ragyogó
 8 4 |         kezeit, s bőgött, mint a gyermek, kétfelé húzott szájjal,
 9 4 |           Miért oly halavány?” A gyermek kötényével takarta el karját,
10 4 |        Ekkor vette észre, hogy a gyermek keze vérzik.~– Uram isten! –
11 4 |     kiálta – mi történt veled?~A gyermek azt felelé rebegve, hogy
12 4 |  tanácsoknak felét sem értette a gyermek leány, mikre a gyermek ifjút
13 4 |         a gyermek leány, mikre a gyermek ifjút keserű tapasztalások
14 4 |       gőzkörén, míg másrészről a gyermek megszokott vigalmai és élvezetei
15 5 |       rögzött.~János úr már mint gyermek nagy széltoló volt. Apját
16 5 |       koráig soha más szobában a gyermek nem aludt, mint az övében.
17 7 |     karjaitól, mint egy kis alvó gyermek, félig érzelgően lehunyva
18 12|     szögletihez csapták volna.~A gyermek folyvást garázdálkodott.~–
19 12|         kötött butykost tartva a gyermek ajkaihoz, ki abból jót húzott,
20 12|     vászonszínű, hosszú, váltott gyermek. – Hát nem tudjátok, az
21 12|     isten velünk; fogd a szegény gyermek fejét öledbe; tartsd jó
22 16|         alkonyi órákban a szende gyermek kezét kezébe téve, …… és
23 18|  térdemen, mint vidám, tölt arcú gyermek, mily kedvesen tudott kacagni
24 21|     megcsókolja számtalanszor; a gyermek kacagva néz fel reá, azután
25 21|       ellenszenv.~Alig fekszik a gyermek anyja mellett, midőn ijedten
26 21|       agyonszorítja gyermekét.~A gyermek éhes, és végre szembehunyva
27 21|     színi keble nektárját, míg a gyermek perc múlva eltaszítja magától
28 21|       azt kimondhatatlanul. És a gyermek viszont taszítódott anyjától;
29 22|      vízbe bocsátkozott.~– Jaj a gyermek! A gyermek! – sikolták a
30 22| bocsátkozott.~– Jaj a gyermek! A gyermek! – sikolták a szigetparton.
31 22|       kisgyermeket felvevé, és a gyermek szemei be voltak hunyva,
32 23|      voltak.~Hát Góliáth? A holt gyermek apja? Az élő nő özvegy férje?~
33 24|          porrá omlik; a farkas a gyermek vérit nyalja. – Óh, iszonyú,