Fezejet

 1 4 |      fojtódott vissza keblébe, s végre könnyeiben tört magának
 2 5 |        állnak és mozdíttatlanul. Végre, mintha szégyenlené maga
 3 5 |       futkározott üldözője elől; végre fáradtan és lihegve a középen
 4 5 |  elengedjük! – szól az esküdt úr végre, miután 25 képében elveretett
 5 7 |       hogy a kaland szerencsésen végre lesz hajtva. Megjöveteled
 6 7 |      hogy keble majd megszakadt; végre keserű kétségbeeséssel két
 7 8 |         ki hosszan várt ott, míg végre az ablakot megnyílni látván,
 8 9 |          összesugorodnak, míglen végre a prézens úr feje olyatén
 9 10|       isten igazában megértetni.~Végre a spektábilis megszólamlott,
10 12|        megitatták a gyermeket, s végre mind a hárman szépen elaludtak.~
11 13|         tartának a künn levők, s végre egy hágcsót teremtvén a
12 13|       másik pandur potyogott be. Végre a létrát belől vevék, s
13 13|          sem szó, sem tartomány…~Végre egy nyílást vágtak a falon;
14 15|         a vállán kettőt vonít, s végre sejtelemterhes fejjel kiveri
15 15|      setétségben nyomára akadni; végre úgy tetszék neki, mintha
16 15|        míg csak ki nem fáradt, s végre néhány magas, szomorú kinézésű
17 16|     kietlen tekintetet mutatott, végre a távolban gyertyafény látszott
18 16|        könnyei jöttek helyettök; végre az ifjú nyakába borulva,
19 18|         megkérde testvére felől; végre az emberekre is rászorult,
20 19| hallatszottak ágya deszkái közt.~Végre felmereszté száraz szemeit,
21 20|      melyben a jó lelkek járnak.~Végre egy letapodt sírhoz ér az
22 20|          és tovább ás.~A koporsó végre egészen ki lőn kaparva,
23 20|           valami rémületes volt; végre meggyőződék felőle, hogy
24 20|       még valakit vár maga után.~Végre sikertelen törekvései után
25 21|           kér, nyugtalankodik, s végre kényeskedő beszédes sírással
26 21|      mindig mélyebbeket pillant, végre lezárja azokat s elalszik.~
27 21|    gyermekét.~A gyermek éhes, és végre szembehunyva keresi a keblet,
28 22|       azok még sárosabbak lőnek; végre nagy tüsszögések között
29 22|       hallat, mindig erősbödőt s végre hosszas, kísértetes vonításon
30 22|          előérkezett, s az ajtót végre kivetették sarkaiból; a
31 25|    megtapogatta, megnézegette, s végre műértő minákkal fordult
32 26|        valaki elrejthesse magát.~Végre meggyőződék felőle, hogy