Fezejet

 1 1 |      torokhang, egyszersmind azon hang tulajdonosa hatályosan ránta
 2 1 |           szeszgyár! – ordítá egy hang; sikoltás hallatszott rá,
 3 1 |              ordítja hirtelen egy hang, s egy keresztutcából előrohanó
 4 2 |      futást megelőzhette; kereplő hang, fazéktörés, poflevek csattanása,
 5 2 |      énekli valami gulyaszalasztó hang: „Házam alatt fecskefészek,
 6 2 |     Mindezt indulatosan mondja és hang nélkül, magában, de nem
 7 2 |   ismeretlen ellenség ellen, mely hang és legkisebb csahintás nélkül
 8 3 |          újonnan ama melankólikus hang szólalt meg zsacskói legterjedelmesebbikéből: „
 9 4 |          tornya emelkedik; emberi hang, emberi arc nem zavarja
10 4 |          előtt.~Hanem a legkisebb hang, a legelső hideg szellő
11 5 |          Dömsödi úr, s torkában a hang, szívében a vér fagyott
12 9 |           másik oldalon egy másik hang felel rá:~– Kakukk – kakukk –
13 11|          az? – kérdezé egy remegő hang.~– Osztályos rokon a fájdalom
14 12|     életre jön – hörgé egy rekedt hang, mialatt a köpenyt iparkodott
15 12|            közbekiált egy harsogó hang, s egy roppant magas férfi
16 13|          szóla közbe egy negyedik hang, csengő, átható, szilárd,
17 13|   megütött ércszobor hangja. Ez a hang Lilláé volt.~– Igen-e? –
18 15| kellemetlen süvöltését; ekkor egy hang szólalt meg a sötétségben
19 15| nekicélzott mindkét fegyverével a hang eredetének; lőtt, egyik
20 15|       fölött ismét megszólamlik a hang.~– Vigyázzon uram, ott egy
21 15|      felemelem! – szólt fölötte a hang.~Dömsödi úrnak sajátságos
22 15|     száraz termet, a süvöltő síri hang s kezében görcsös husáng.~
23 16|           süt, átkozott az emberi hang, mely megszólít, átkozott
24 20|        valakit.~Azután egy emberi hang hallatszott, a sírásó szava,
25 20|            Ki az? – kiálta újra a hang.~A kutya mindig közelebb
26 22|      éjben egy mély, erős, suhogó hang zúdul fel többször ismételtetve,
27 23|    nesztelen hallgatás, sehol egy hang, mely emberi lélek jelenlétét
28 24|            mint a lehelet, mint a hang elenyésznek; ez az ő hite,
29 24|     élsz-e még? – kérdi a kísértő hang.~És a törvények halottjának
30 24|          hogy él!~Melyre a remegő hang szól:~– Adjon az ég hosszú
31 24|        ordíta föl egy emberkívüli hang, s hallatszék, mint tépi
32 25|     dudahős fülét egy borzadalmas hang üti meg, mely körülbelől