Fezejet

 1 1 |       leányom; bizony meg, kivált neked, ki iránt oly nagy figyelemmel
 2 2 | tekintetét hozzá.~– Hát ki mondta neked, hogy énutánam jöjj? Mi? –
 3 2 |           hogy eszembe juttattad; neked pedig születésed napja van,
 4 3 |       ujjaival. – Ugye, Pistikám, neked nem kell pénz?~– Nekem-e? –
 5 3 |         Pista… már minek volna az neked? De te… ugye még meg is
 6 3 |          köszönnéd, ha most adnék neked két forintot?~– Meg biz
 7 3 |        kétszázat mondott; de ugye neked nem kell? Mondd no… hogy
 8 3 |          nem kell? Mondd no… hogy neked nem kell… kiálts rá, majd
 9 4 |      hajfürteit– ami másnak édes, neked mindaz mostoha; te nem ismertél
10 5 |           az egzekvens bíró –, ma neked, holnap nekem.~– Óh, óh,
11 6 |      reszket halvány fényben. Hát neked van-e csillagod?~– Van,
12 7 |            Egy gyanút ajándékozok neked. Ama pórias öltözetű férfi,
13 7 |         öröme a boldogtalannak? S neked játékszer kelle, nagy úr,
14 8 |           Ugyan Zsani, mondd, van neked jó dolgod? Akkorákat sikoltani,
15 8 |      egykori jótevője, most pedig neked kegyes pártfogód leszen?~
16 10|     nemtője így szóla hozzá: „Mit neked azon csekély hivatalka!
17 10|       azon csekély hivatalka! Mit neked a szolgabírói polc!… Föl
18 10|           zöld asztal mellé!… Mit neked az a százötven forint?…
19 16|        azt, ami nekem élt! De jaj neked, … jaj neked, mert kezeim
20 16|          élt! De jaj neked, … jaj neked, mert kezeim között vagy!…
21 16|         Isten úgy legyen irgalmas neked, mint én az leszek! – Szállj
22 17|           és én minden vagyonomat neked adom! Koldus leszek, koldulással
23 17|           Most én is megszolgálom neked mindezeket; hiába rimánkodol,
24 18|      várják a boldog föltámadást; neked szárnyakat adott a szenvedés,
25 18|        bilincseket.~– Adott volna neked is szárnyakat, ha ellenségedet
26 18|        tudod? Óh, várj! Mondok én neked egy hírt, mely fel fogja
27 19|         kell nekem a pénz.~– Kell neked a nyugalom, öreg. Kelj innét
28 22|      elismered, hogy egy halállal neked tartozom, de én nem öllek
29 24|      szenvedtem. Kelj fel! Hoztam neked meleg ruhát és eledelt;
30 24|          magamat.~– Nesze! Hoztam neked imádságos könyvet, ebből
31 25|            ha volna, nem hogy még neked adjak belőle.~E gyönyörű