Fezejet

 1 1 |       megjelenése váratik, melyet látni sokan, de melynek szemébe
 2 1 |         fiak nem ismerik egymást. Látni lehet anyákat, kik kosárkával
 3 1 |     rémület elvette eszméletöket. Látni lehet tisztes férfiakat,
 4 1 |    félrevert kongásokat, s lehete látni a toronyerkélyen, a szédítő
 5 2 |       könnyeket, sebéből vért fog látni; várja ingerülten, hogy
 6 2 |        legédesebb álmaiból szokta látni, és esdeni irgalomért –
 7 2 |       hajnali szenderében szokott látni az ember – s mely, mihelyt
 8 3 |       hordoztam, ne kívánjátok ti látni a világot, bizony az a gonosz
 9 3 |         ki akarunk menni, világot látni!”~Ez már a soknál is több
10 5 |    legközbül az éhség;~De atyafit látni gyakran jár az ínség.~Népdal.~
11 5 |           oly bőségesen el szokta látni azon jótékony elemmel, melyben
12 5 |       pléhláda, melynek sehol sem látni a závárját, különféle drasztikus
13 5 |        otthon érzi magát.~Itt nem látni az eltörpült halavány arcokat
14 5 |      fördőkre küldé, s annak fiát látni sem akará, ámbár ha akarta,
15 5 |   kiszámított, hogy szinte lehete látni a pókot, mely hálóját szövi.
16 7 |          virult.~És őneki mindezt látni kellett…~A mítoszi kecsű
17 7 |            utójára fogod azt most látni.~– Mit!…~– Csak azt, hogy
18 7 |         hízelgő mosolygásait csak látni és sóhajait hallani; ő bírni
19 9 |           nincsen-e lólába?~– Nem látni a tóga miá.~– De látni a
20 9 |        Nem látni a tóga miá.~– De látni a szarvait; nézd csak ott
21 10|        között lehete őt elmerülve látni; szorgalmasan írt, tanult,
22 10|    csontjaiban jegesült. Megszűnt látni, hallani, érezni. Dühőrülten
23 13|        azon csak az égre lehessen látni, s a földre ne.~A beteg
24 13|        lesz.~– Óh, mint szeretném látni a zöld természetet!… Istenem,
25 15| fakósárgára festik a levegőt; nem látni tíz lépésnyire, sőt egyáltalában
26 15|  lépésnyire, sőt egyáltalában nem látni, mert az embernek be kell
27 15|       melyet csak egy percig kell látni, hogy teljes életében fogvacogva
28 15|      szokott az ember ilyen arcot látni; félig emberé, félig hiénáé,
29 16|           őt ott fenn még egyszer látni fogom, esküszöm és vallom,
30 18|          sűrű nádat lehetett csak látni, egyebet semmit, hanem az
31 25|       volna vakon születnie, mint látni, amit látott! Egy nagy bozontos