Fezejet

 1 3 |    kősziklán, jégtengeren~Eltart engem két tenyerem.~Népdal.~Ama
 2 3 |    gondviselőm! Ki el nem hagyál engem a legszűkebb nyomorúságnak
 3 3 |           majd megemlegettek még engem… várj … majd visszajönnétek
 4 3 |     igazi forinttól fosztani meg engem; tíz esztendőt vettél el
 5 4 |       erről! Az utcán találtak-e engem? Én már annyit gondolkodtam
 6 4 |   elenyésztek.~– Mondd, akarsz-e engem követni? Akarsz-e engemet
 7 5 |          Miért rabolsz meg éppen engem?~– Hm! – kezdé a fiú hideg
 8 7 | halaványabb leve.~– Hogy ismersz engem? – kérdé, s homlokán a ráncok
 9 8 |   ajkaimhoz, az maga képes volna engem halálos betegségbe ejteni!
10 9 |           Ki hítt?~– Azt tudtam, engem kajátoz a cantus praeses
11 9 |   kicsoda az a szerencsétlen, ki engem még bosszantani s velem
12 9 |          lóg ki a tógája alól?~– Engem úgyse, ökörfark! De nem
13 11|          üldöz, emberek üldöznek engem; megátkozott engem anyám,
14 11|      üldöznek engem; megátkozott engem anyám, mikor szült, megátkozott
15 13|        nem a levegő az, mitől ti engem féltetek. A levegő, az Isten
16 13|          szemei elől rejtetek ti engem…~Igenlő hallgatás válaszolt
17 13|          az ilyesekben, nem szed engem rá minden szí szó…~– S micsoda
18 15|        Ugyan mit tekintetes uraz engem kegyelmed – szól nyöszörgő
19 17|         az Isten tanúhívása, az „engem úgy segéljen!” szó borzasztó
20 17|        enyém királlyá tett volna engem. Most e reményekből egy
21 17|           Mit? Majd megtudod! Te engem a törvényszék előtt bevádoltál,
22 17|      ígért nektek ezen ember, ha engem megöltök?~– Száz forintot –
23 18|            Ön talán nem is ismer engem? Nem tudja, mennyiszer játszott
24 18|   bánatod elől, boldog vagy. Lám engem kötve tart az enyim. Alig
25 18| bitangjává? Ezért fosztottál meg engem életem minden örömétől,
26 19|        koporsót? – –~Eltemetsz-e engem temető szélébe?~Népdal.~
27 24|      hozzá, sír:~– Miért kínzasz engem?~– Eredj! – szól ez a sírót
28 24|         boldogságától; a te apád engem árvaságra, a nyomor kenyerére
29 25|       kis farkaskám, ne bánts te engem, bizony rossz ízű húsom
30 25|        Ugyan már minek ennél meg engem? Ugye, te sem szeretnéd,
31 25|      téged megennélek? Osztán ha engem megeszel, ki ád a szegény