Fezejet

 1 1 |    említett hölgyek egyike, kinek kegyes és jó szándékkal tele arculatában
 2 2 |          lakója Gyékény Márton, a kegyes férfiú; a másiké Bálnai
 3 2 |  imádkozva. – Gyékény Márton igen kegyes ember. Gyékény Márton sokat
 4 2 |          azért imádkozik, és igen kegyes ember.~Igaz ugyan, hogy
 5 2 |         eleget imádkozik, és igen kegyes ember – koldusnak soha fillért
 6 2 |         eleget imádkozik, és igen kegyes ember; ő egy átváltozott
 7 2 |        leráncolt szemöldei alul a kegyes férfiú, nézi feszülten és
 8 2 |         kígyói tekintete előtt.~A kegyes férfiú némán átkozódik,
 9 2 |     suttogja felszökve székéről a kegyes ember. – Légy átkozott a
10 2 | keresztüljárja a képet, s midőn a kegyes férfiú reá tekint, a kép
11 2 |        mint a huszártiszt képe.~A kegyes ember arcáról csorgott a
12 2 |        senki más nem volt, mint a kegyes férfiú leánya – Lilla.~–
13 2 |       Hozzám ne nyúlj! – ordítá a kegyes ember.~A gyermek elkezdett
14 2 |         volna rajta szíve, csak a kegyes férfiúé nem.~– Ugye? – rikácsolá. –
15 2 |          Annál inkább tudta azt a kegyes férfiú. Kifújta magát. Bosszúját
16 2 |       kalapját felhelyezi fejére, kegyes és jámbor indulatokkal bővölködő
17 2 |            leánya.~A kis Lilla, a kegyes férfiú leánya elhalaványul;
18 2 |     melyen a kisleányt kihozta, a kegyes férfiú fakamrájába bevezette,
19 2 |        leány! – suttogja tompán a kegyes férfiú.~A kuvasz ráismer
20 8 |        jótevője, most pedig neked kegyes pártfogód leszen?~A lyánka
21 20|                                 A kegyes férfiú~Ne bántsd azokat~
22 20|        csak föl sincs hantolva.~A kegyes férfiú belevágja a sírba
23 20|  halálának éjén ott leskelődött a kegyes férfiú szomszédja ablakán,
24 20|           üdvetlen szavakat; de a kegyes ember megrögzött gonosztevő,
25 20|           még élni találna!!~De a kegyes ember tudja, hogy mit fogna
26 20|         egészen ki lőn kaparva, a kegyes férfiú vesűt vőn elő és
27 20|      felett hallá azt szuszogni a kegyes férfiú, s tagjai megzsibbadtak
28 20|           pillanatban azt hitte a kegyes férfiú, hogy az ember él,
29 20|   megleste őt, de ő is megleste a kegyes férfiút.~
30 26|          megvénült, egész napjait kegyes könyvolvasással és pletykagyűjtéssel