Fezejet

 1 1 |       tőle egy rúgást és öklelést szinte emlékül. Mérgesen voncolja
 2 1 |       mázsaházat – a népség, mely szinte a ház körül futosott, nemegyszer,
 3 3 |       kocsisnak a rosta kezéből – szinte ijedtében. Gáspár úr azonnal
 4 5 |    vesztegették idejöket, s mégis szinte holtig éltek, mint amazok;
 5 5 |          s oly helyzetekben, hogy szinte egymással látszanak beszélgetni
 6 5 |           saját anyai örökömet is szinte túlterhelte már adósságokkal,
 7 5 |         fiú nem futott előle.~Már szinte kezei közt volt, már Dömsödi
 8 5 |          arccal, hogy az embernek szinte kedve kerekedik őt megszólítani;
 9 5 |         és hidrogén; a szénsavany szinte levegőnemű. Eszerint nagyon
10 5 |           szakajtá, ellenfelemnél szinte ki fog alunni. Amit apám
11 5 |      bajainak és ritka örömeinek; szinte katona volt; a gróf ezredes,
12 5 |           Ezalatt a kislyány, kit szinte anyja nevére kereszteltek,
13 5 |        folyó és kiszámított, hogy szinte lehete látni a pókot, mely
14 5 |          történendőket megjósolni szinte lehetetlen volt, s hogy
15 6 |          fölfedezésnek; a leányka szinte megijedt tőle.~– Tehát ismét
16 7 |           égről minden csillagot. Szinte megfojtá a féktelen indulatroham.~
17 9 |     kántusnak az ő prézesse. Mint szinte a kántusnak az ő prézesse
18 9 |       hogy holta után elénekelje. Szinte elbűvöl-bájolta az egész
19 10|   olvasható, bizonyos adósnak, ki szinte a túlsó lapon volt körülírva,
20 12|      Telezsák pedig, kinek a feje szinte meglehetősen vérzett, diadala
21 12|        szájából kidűlő borgőz azt szinte elütötte lábáról.~– Nézzétek
22 13|    lőporhoz, hogy azok egy percre szinte kővé merevülve álltak, s
23 14|         kékesvörös orral; kopasz, szinte hajtalan fejéhez, fiatal,
24 15| legkevésbé sem csodálkozunk.~Mint szinte Dömsödi úr sem csodálkozik
25 18|        kéztől odatűzve; a másikon szinte koszorú, de maszlagból és
26 21|     kettőt. Az anya egy öleléssel szinte agyonszorítja gyermekét.~
27 22|         hosszú derekú fenyőfák és szinte hosszú derekú tót legények.
28 25|         feküdtek volna, s eközben szinte beesteledett; oly rövid
29 25|          két úr jó és rossz kedve szinte kifogytak, Jancsi ostora