Fezejet

 1 1 |       gyöngéden megvakargatni. – Jaj, jaj! segítsenek! – kiáltá
 2 1 |  gyöngéden megvakargatni. – Jaj, jaj! segítsenek! – kiáltá a
 3 2 |   félrehúzza, gondolja magában: „Jaj most neki!” s szemei szikrát
 4 3 |          forintot adna is kee.~– Jaj te semmirekellő, testvérgyilkos!
 5 3 |      ajánlatra, hogy nem kell.~– Jaj … hiszen nem magam jószántából
 6 3 |          forintot a Pistának?”~– Jaj nekem! Jaj, Szent Kelemen,
 7 3 |          Pistának?”~– Jaj nekem! Jaj, Szent Kelemen, segíts!
 8 5 |     kiadom a lelkemet…~– Puff!~– Jaj! Nem többet soha, csak most
 9 8 |           ami titokban történik…~Jaj, de nekem számtalan tollakkal
10 9 |          megyünk el a temetésre! Jaj, de ismét másfelől megszólamlanak
11 10| énellenem, én mindnyájok ellen). Jaj annak, kit gyűlöl, az veszni
12 16|  megölted azt, ami nekem élt! De jaj neked, … jaj neked, mert
13 16|       nekem élt! De jaj neked, … jaj neked, mert kezeim között
14 16|         van, aki nevedet viseli, jaj neki! Nem, imádkozni nem
15 17|      idegen házak szolgálatában. Jaj annak, aki ezt tudta cselekedni!
16 17|   tehetlen ember nyakába veté.~– Jaj, fiam! Egyetlenegy fiam! –
17 17|         azóta nem jött vissza.~– Jaj nekem! – kiálta. – Elrabolták!~–
18 18|        kérdék tőle: hol van ő?~– Jaj megkövetem, nagyságos uraimék,
19 22|        fő lábai elébe gördült.~– Jaj! Embert öltem! Embert öltem! –
20 22|       mély vízbe bocsátkozott.~– Jaj a gyermek! A gyermek! –
21 24|      Péter, és élj sokáig!~– Óh, jaj! – ordíta föl egy emberkívüli
22 24|     gyermeked elporlott-e már?~– Jaj nekem! Jaj nekem! Jaj nekem!
23 24|    elporlott-e már?~– Jaj nekem! Jaj nekem! Jaj nekem! A darázs
24 24|            Jaj nekem! Jaj nekem! Jaj nekem! A darázs rászállt
25 25|       szava a táblabíró úrnak.~– Jaj, tens uracskám, bizony repültünk
26 25|   nagyuracskám!~– No hozd ide!~– Jaj, de nehéz ám!~– Mindegy,
27 25|      Nosza, ha duda, hát fújd!~– Jaj bizony befagyott a torkom,
28 25|         a kimondandó szép szó.~– Jaj bizony, talán azért haragszik,
29 25|         bennünket a réti kutyák! Jaj nekem, szegény purdéim,