Fezejet

 1 2 |           zokogni.~– Hiszen – h – ma – h –, édes, kedves apám –,
 2 2 |         kedves apám –, h – hiszen ma – h – neve napja van – h –
 3 2 |          Ugye? – rikácsolá. – Hát ma nevem napja van? Jó, hogy
 4 5 |        felel az egzekvens bíró –, ma neked, holnap nekem.~– Óh,
 5 8 |         szunnyadót.~– Doch, doch, ma chére, fel kell őt ébreszteni
 6 8 |      felemelve szóla:~– Jeanette, ma fille, rends moi le plaisir,
 7 8 |        kell vennem… Óh, ezer lesz ma a dolgom… Azt sem tudom,
 8 9 |     rendezi. Ez valami nagyszerű! Ma temetés lesz; ott persze
 9 9 |     legalább annyit követel, hogy ma nem megyünk el a temetésre!
10 9 |             hát farsang utója van ma, hogy ön ily maskarát csinál
11 10|        megírt incattának mégpedig ma vagy holnap – szólt a főnök,
12 12| kopogótokat, mert emberhalál lesz ma! S nyakravalóját oldá és
13 13|        földre ne.~A beteg leányka ma kelt föl először betegségéből.
14 14|         hangja – ez az ember itt… ma… még ma… éjfél előtt egy
15 14|          ez az ember itt… ma… még ma… éjfél előtt egy órával –
16 14|         legyen.~– Micsoda nap van ma? – kérdé a csaplárosnétól.~–
17 16|        halni, meg kell halnod még ma!~Dömsödi urat tökéletesen
18 18| találkozék.~– Tizennégy hónap óta ma vagyok először fedél alatt –
19 20|          ott megállapodik. A sírt ma hányták föl, de ha az eső
20 24|      zivatar hidegje veszi meg.~– Ma van november másodika –
21 24|       látható lényhez beszélve –, ma van a halottak ünnepe. Emlékezzél
22 25|          szegény cigány talán még ma délután nem is ivott, pedig
23 25|          bánat, félre bú, eb, aki ma szomorú!” mely gyönyörűen
24 26|    esztendő, a temető esztendeje.~Ma még kezünkbe szorítánk szeretteink
25 26|      szorítánk szeretteink kezét, ma még üdvet néztünk ki egymás
26 26|   hánytunk arcaikra és könnyeket; ma terveket faragtunk, holnap
27 26|     holnap koporsót készítteténk; ma még ettünk-ittunk, és holnap
28 26|         voltunk lakva, de örökre. Ma örültünk, másnap sírtunk,