Fezejet

 1 2 |       rettenetes hadi lárma támad, alig kisebb annál, mely a francia
 2 2 |         azzal a konyhába beugrott, alig emberi hangon ordítva: „
 3 2 |       szorgalmatosan felszegezvén.~Alig hangzott el utolsó kalapácsütése,
 4 4 |            fölkelt kebelvihar, mik alig születtek meg, már elenyésztek.~–
 5 5 |       tünemény volt Péter úr, noha alig tizenkilenc esztendős, a
 6 5 |           akkor ugyan kisfiú volt, alig öt vagy hat esztendős –,
 7 9 |          is magában csekély ember, alig tíz markos incepinc, cinigefejű
 8 10|            foglalatosságokon kívül alig volt egyéb tennivalójuk
 9 12|          az igazi szegénylegénynek alig marad alkalma mesterségét
10 12| megpörgette, hogy mikor elereszté, alig bírt megállani a lábán.~–
11 12|            szeme közé. Azonban még alig nyújtá feléje cserepedzett
12 13|        töltve puskaporral, melytől alig két ujjnyi távolban tartá
13 14|      hárman eltűnnek a pinceajtón.~Alig húzták ki lábaikat e szabad
14 14|            ne ütött legyen fejébe, alig volna valószínű; nagy lépésekkel
15 15|            mindig tovább haladtak, alig múlva fel a szél és zápor
16 16|        Dömsödi urat a hintóból, ki alig tudott maga lábán megállani.~–
17 17|         kapkodta magával. Sietett.~Alig eszmélt már magáról; az
18 17|           és szavakat beszélt, mik alig hasonlítának emberi hangokhoz.~–
19 18|         engem kötve tart az enyim. Alig mozdulok ki hetenkint egyszer
20 18|          ugyan fel volt virágozva, alig lehetett hova lépni, oly
21 21|           s a fehér vállakon; arca alig pirul, az is az álom pírja
22 21|       Kimagyarázhatlan ellenszenv.~Alig fekszik a gyermek anyja
23 22|    legkisebb zörejjel egy nyílást, alig akkorát, mint egy zsáknak
24 23|             Mozdulatlan áll, keble alig piheg, szemei merően néznek
25 23|            Góliáth hangja volt. De alig emberi.~Amint visszatére
26 24|        elmosódott tárul öblösen az alig csillagos égen. Ez az éjjeli
27 24|          szétoszlik a nádberekben; alig hallhatólag kiáltja vissza
28 25|           aligha repülünk mi!~– De alig ám!~– De nem is szaladunk