Fezejet

 1 1 |        virágaitól.~E szőlőkön innen kedves kis halmon piroslik egy
 2 2 |         ragyogó szemeivel, mint egy kedves álomlátás, melyet hajnali
 3 2 |        Hiszen – h – ma – h –, édes, kedves apám –, h – hiszen ma –
 4 2 |             csak meg akartam ölelni kedves apámat, de nem megharagítani;
 5 2 |          bizony semmit sem egyebet. Kedves apám, ne verjen meg! – s
 6 3 |      koporsójában? Addig is pihenj, kedves elsőszülöttem! – Pihenj! –
 7 4 |             feltekinte az égre: „Óh kedves szellem! Míg egedből leszállsz,
 8 4 |           azon életvidám, hajnalló, kedves arcot, azon hamiskás, szüntelen
 9 6 |       elégültséget.~E kis ház előtt kedves árnyékú szőlőlugas áll,
10 6 |       jutott azon szerencse, hogy a kedves helyről szemenként egy a
11 6 | turbánliliomot? Nem szép virág, nem kedves, senki sem szereti, és énnekem
12 7 |          kivitelhez segítenem az én kedves barátomnak. A terv ez volt:
13 8 |            jó neki az a sok álom.~– Kedves anyám! – hangzék a lyánka
14 8 |             lyánka csengő hangja. – Kedves anyám – szólt s gyöngéden
15 8 |    gyöngéden a beteg fölé hajolt –, kedves anyám! – rebegé harmadszor
16 8 |              melyet a behunyt szemű kedves halott tekintete okoz? Ugye
17 11|            Miért jössz? – kérdé egy kedves női arc, az ablakot felnyitva
18 11|           Az ifjú érzé ellankadni a kedves kezecskét, s ijedten reá
19 11|            iszonyú nehéz volt benne kedves terhével együtt előre hatolni.
20 13|         természetet!… Istenem, mely kedves lesz a mezőn virágokat keresni!…
21 16|             emléke, az édes órák, a kedves kezek szorításai, az édes
22 16|       büntetést, jutalmat; esküszöm kedves halottam idvességére, esküszöm
23 21|          szivárványnál ragyogóbbak. Kedves, sötét hely, hova csak megtörve
24 21|             számára egy kicsiny, de kedves foltja maradt meg a paradicsomnak;
25 22|             van mégis egy hely, egy kedves emlék a múlt időkből, egy
26 23|         ajkához a hideg homlokot, a kedves fehér ruhája utána lebeg.~