| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hóförmetegek 1 hófuvatban 1 hófuvatok 1 hogy 729 hogyan 7 hogyanh 1 hogyha 8 | Frequency [« »] 1008 nem 986 és 824 egy 729 hogy 465 is 436 volt 364 ki | Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances hogy |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 1 | szombaton –, elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt. A
2 1 | naponkint – azon esetet, hogy a napnak azon szakaszában,
3 1 | személyválogatás nélkül tudtára adja, hogy – hét az óra.~Így történt
4 1 | tisztességes hétköznapoktól, hogy e napon sem veres, sem fehér,
5 1 | innét pedig kiérve, anélkül, hogy jellemén legkisebbé is változtatna,
6 1 | lehetetlen volt észre nem venni, hogy az élvezetes népünnepély
7 1 | sem szólok; úgyis látom, hogy rám sem hallgatsz.~Ilyetén
8 1 | Bizony behunyja szemét, hogy ne lássa, hogy becsületes
9 1 | behunyja szemét, hogy ne lássa, hogy becsületes emberek között
10 1 | látszik rendeltetve lenni, hogy legyen hova helyheztetni
11 1 | jöttünk mi ide?~Az igaz, hogy ezen kérdést más akárki
12 1 | annyira alábbszállítottak, hogy, miután bizonyos roppant
13 1 | miszerint kicsinyben múlt, hogy odafenn nem maradt. Erre
14 1 | nemegyszer, mindőn azt hivé, hogy előle fut, szemközt találkozott
15 1 | azonban szomorúan tapasztalná, hogy szava kiáltó szó a pusztában,
16 1 | gondolná; midőn észrevéve, hogy erővel nem boldogul, fortélyhoz
17 1 | terjedelmének köszönhetni, hogy az ajtón be nem lépett.
18 1 | voltak negatív bátorsággal, hogy félelmei közt bizonyos asszonyság
19 1 | mindenkorra fogadást tőn, hogy soha többé hadi kalandjairól
20 1 | temetőt, s miután tapasztalta, hogy sehol nincsen kimenekülésre
21 1 | kezével;… a bika érzette, hogy emberére akadt; utósó, de
22 1 | minden erejét összeszedé, hogy azt legázolhassa; azonban
23 1 | oldalról; csak egy percen múlt, hogy a nép hirtelen kelt bátorsága
24 1 | utcákat, nem jut eszökbe, hogy gyermekeik is vannak; a
25 1 | nyargalnak föl s alá, anélkül, hogy valakinek hasznot tennének.~
26 2 | fukar; már huszadik éve, hogy egy szót sem szóltak egymáshoz,
27 2 | Gáspár jó eleve gondoskodott, hogy kivált esős időben, mikor
28 2 | sokat imádkozik. Igaz ugyan, hogy azt még mindig megcsalta,
29 2 | kegyes ember.~Igaz ugyan, hogy cselédei bérét el szokta
30 2(1)| a szép tulajdonsága van, hogy a két széle mezőváros, a
31 2 | jelent egyebet, mint azt, hogy, Jutka asszony, Márton úr
32 2 | melyeknek létrehozására, hogy Mártonné asszonynak nem
33 2 | hasonló hangok jelentik, hogy Tölcsér Jónás, Márton úr
34 2 | nyomai látszanak, s várja, hogy majd tán a kép szeméből
35 2 | látni; várja ingerülten, hogy annak vonásai érzeni fogják
36 2 | és eltorzulandnak; várja, hogy az vonaglani fog kezei alatt,
37 2 | maga eleibe; azt hiszi, hogy álmodik.~Pedig nem álmodott;
38 2 | keresztüldárdázni; ez aztán természetes, hogy nem fogadta a döfést oly
39 2 | nem tudott mit felelni.~– Hogy mersz te leskelődni az én
40 2 | Hát ki mondta neked, hogy énutánam jöjj? Mi? – szólt
41 2 | esdve mondá, oly érzékenyen, hogy akárkinek, másnak megindult
42 2 | ma nevem napja van? Jó, hogy eszembe juttattad; neked
43 2 | születésed napja van, nemde? No, hogy máskor emlékezetes nap legyen
44 2 | ilyszerű kiömléseit anélkül, hogy tudná, miért fizeti az neki
45 2 | történt vele, ami most, hogy ti. a vele szemközt találkozók,
46 2 | mögé pedig azt állították, hogy Márton úrnak elment a sütnivalója.
47 2 | mondták vala: „Aki azt mondja, hogy szereti az Istent, és gyűlöli
48 2 | tekintett szerteszéjjel, hogy még a tisztelendő háza előtti
49 2 | annyira konfúzióba hozták, hogy háromszor is elment saját
50 2 | nagy csendesen anélkül, hogy csak annyit is mondana neki: „
51 2 | reggel, ami kevés volt, hogy vénségedre csinálsz magadból
52 2 | magadból maskarát; azt akarod, hogy városszerte példabeszéd
53 2 | annyiban igen hasonlított, hogy hosszú kaputban és sáros
54 2 | körülnézett, úgy gondolkozván, hogy talán nem is ő az, kit ezen
55 2 | kalapját, s kicsinyben múlt, hogy a guta ott meg nem ütötte;
56 2 | legkívánatosabb ok volt arra, hogy a jámbor város jókedvű népeinek
57 2 | megmerevedtek. Azt hinné az ember, hogy sóbálvánnyá változott. Hanem
58 2 | azon gondolatra vetemedett, hogy apja iránti gyöngéd figyelmét
59 2 | tökéletesen megegyezőnek találta, hogy annak kalapját mezei virágfüzérrel
60 2 | vett észre Márton úr, mely hogy később mily roppant meglepetést
61 2 | szolgál tanúbizonyságaul, hogy az emberi tekintet még a
62 2 | bezárta, nem vevé észre, hogy a szomszéd kerítésébe ütött
63 2 | Legalább is azt hitte az ember, hogy az ördöggel van összeakadva,
64 3 | buzgósággal, hanem annyi igaz, hogy a fiú e gondoskodás alatt
65 3 | nem vágják. Természetes, hogy Gáspár úr egy falatot sem
66 3 | dolgot, hanem úgy elszaladt, hogy talán kiszaladt volna a
67 3 | neve napjának délutánján, hogy Gáspár úr vasas ládája szélére
68 3 | ti előkerültetek? Tudom, hogy megsiratjátok a titeket
69 3 | meghal, arra azt mondják, hogy „szegény”; ki keresne téged
70 3 | melegedhetett, s mindamellett is, hogy Pista kész lett volna bővebb
71 3 | mozdult; „Nem látja kee, hogy alszom?” Gáspár újra visszaült
72 3 | szélére komolyan meggyőződve, hogy ezúttal boszorkányság van
73 3 | paraszthajszál tartotta, hogy sóbálvánnyá nem változott;
74 3 | részint erszényeire, mit hogy ezek jó néven nem vettek,
75 3 | nem vettek, kitűnt abból, hogy egyikök ismét elkezdé lassú,
76 3 | kend fölcibál, s azt kérdi, hogy kell-e pénz? De kötnivaló
77 3 | ilyen barátságos ajánlatra, hogy nem kell.~– Jaj … hiszen
78 3 | szólalna!~– Akkor nem tudom, hogy mit hallgatnék.~De az erszény
79 3 | Hallottam ám! Azt mondta, hogy adjon kee nekem négyszáz
80 3 | neked nem kell? Mondd no… hogy neked nem kell… kiálts rá,
81 3 | volt a gutaütéshez; látta, hogy ha agyonveri is őket, mégsem
82 3 | asztalhoz nyekkentette, hogy mindjárt kiment volna belőle
83 3 | Gáspár nem állhatván meg, hogy vándorlandó pénzeit még
84 3 | kiforgatott gondolatai között, hogy azok is megértik az ő szavait,
85 3 | órákon veletek beszélgettem, hogy bárcsak ti is tudnátok szólani;
86 3 | kukuljak meg, ha azt kívántam, hogy ily ördögsúgta beszédeket
87 3 | megyek, a kakas ahelyett, hogy kukorítana, jó reggelt kíván,
88 3 | kiabál, s pénzeim…! Óh, hogy akkor láttalak volna, mikor
89 3 | is szolgált Gáspár úrnak, hogy legjobb lesz azokat, ha
90 3 | tüneménynek a kulcsa ez, hogy Pista igen ügyes hasbeszélő
91 4 | szellemét viselik magukon, hogy aki e helyre lép, önkénytelen
92 4 | mintha az jutna eszébe, hogy itt minden virág egy átváltozott
93 4 | úrnak az az ideája volt, hogy kutyával csak németül lehet
94 4 | esküdt úr karjába markolt, hogy ott maradt az öt ujja helye.~–
95 4 | Vagy úgy orron ütlek, hogy valamennyi csillag van,
96 4 | csak azért is megnézem, hogy kit rejtettél ide! – S indult
97 4 | azon vette magát észre, hogy úgy csapatott hosszában
98 4 | azt gondolod, nem tudom, hogy poltron vagy embert ölni;
99 4 | akartalak megölni, hanem mégis, hogy rám emlékezzél, küldök számodra
100 4 | attól az egytől őrizkedett, hogy még egyszer Pista gerundiumának
101 4 | összeütközésbe talált jőni, hogy ezen összeütközésnél fogva
102 4 | megszabadultát, s gondolván, hogy Pista nem fogja többé hallani,
103 4 | káromolni, s nagyot került, hogy a város tulsó végén mehessen
104 4 | földön?!~Ekkor vette észre, hogy a gyermek keze vérzik.~–
105 4 | gyermek azt felelé rebegve, hogy semmi; de szemeibe tóduló
106 4 | legforróbbjait hintve reá. Tudta, hogy fáj a szegény gyermeknek,
107 4 | higgy nekem, higgy nekem, hogy senkid sincs a világon kívülem,
108 4 | sincs a világon kívülem, hogy árvább vagy azon galambfinál,
109 4 | ismerőseim rejtélyes szavakban, hogy én apámnak nem vagyok leánya,
110 4 | apámnak nem vagyok leánya, hogy ő nem az, kinek én nevezem.
111 4 | Míg egedből leszállsz, hogy őt megőrizd, látsz-e engemet
112 4 | nyaka körül fűzé; érezte, hogy senkije kívüle az életben.~–
113 4 | s ki mennyéből leszáll, hogy szűz álmaidat meglátogassa –
114 4 | és ütéseket. Adja Isten, hogy sohase ismerj rosszabbakat!
115 4 | szívéből olvasá azt, hihető, hogy foganatos is volt.~Később
116 4 | nagy híre volt a városban, hogy „a kis boszorkányt” elvitték
117 4 | garaboncások.~Mert tudnunk kell, hogy a kis Lillát gyermeksége
118 4 | közönségének azon jó tulaj donsága, hogy a kebelében lakókat szokatlan
119 4 | csak annyiban különbözött, hogy emezt hajtani, őelőle pedig
120 4 | sőt ha nagy csoda volt az, hogy az egyszeri kántor az egeret
121 4 | sohasem volt – az eszét.~Hogy azonban a kis Lilla mint
122 4 | különböző okai lehettek. Egy az, hogy gyönyörű természeti észvidorsága
123 5 | nevezetességei közé számítandó az is, hogy bizonyos, a falut kétfelé
124 5 | nimfák és a békák lakoznak, hogy a jámbor lakosságnak csak
125 5 | szüksége; míg földjei anélkül, hogy a szántóvasat beléjök vágta
126 5 | bizonyos lehetett felőle, hogy ott, azon a helyen a legfölségesebb
127 5 | már annyira vitte dolgát, hogy halakkal kenyeret is tudott
128 5 | élvezettől megfosztani, hogy kompon járhasson utcája
129 5 | alsó falu még azáltal is, hogy rendezett iskolákat, kisdedóvót,
130 5 | volt szomszédjaik felett, hogy míg az említett különcködő
131 5 | aranyos címer díszeskedik, hogy szükség esetén a kaput is
132 5 | összhangzásban állnak egymással, hogy a szegény hétköznapi embernek
133 5 | neveli azon körülmény is, hogy e díszes fellegvár falai
134 5 | bús, nyomasztó kinézésűek, hogy az ember nem tudja: pincében
135 5 | tekintetre az ember azt véli, hogy álmodik; annyi különöst,
136 5 | szájaikkal s oly helyzetekben, hogy szinte egymással látszanak
137 5 | azon jó tulajdonsága van, hogy ha jobbról nézetik, egy
138 5 | azzal iparkodik mulattatni, hogy szeme közé nevetséges torzképeket
139 5 | amiképpen meg vagyon írva, hogy könnyebb a tevének keresztülmenni
140 5 | fontos okai voltak arra, hogy magát csendesen viselje.~
141 5 | oldalról vesse meg a hátát, hogy a szúrós drótfalhoz ne érjen.~
142 5 | valóságáról meggyőződött, hogy ajtaja csakugyan zárva van,
143 5 | ostobák! Azt mondják odalenn, hogy míg én itthon nem voltam,
144 5 | megböködte, pedig jól tudta, hogy rejtekajtó nincs szobájában,
145 5 | felhúzván.~– Tudom – úgymond –, hogy semmi sincs a dologban,
146 5 | semmi sincs a dologban, hogy majd reggel magam is kinevetem
147 5 | is kinevetem magamat, de hogy mégis megnyugodjam…~Mentül
148 5 | legkétségtelenebb bizonyítványait látta, hogy idegen járt teremében.~A
149 5 | hangokat és vigasztalódék, hogy lények vannak közelében,
150 5 | jól látá a mécsvilágnál, hogy azon fiatalember senki más,
151 5 | Én nem tartozom tudni, hogy ő kicsoda; azt látom, hogy
152 5 | hogy ő kicsoda; azt látom, hogy rabolni jött ide, s agyonlövöm.
153 5 | mintha észre sem venné, hogy rajta kívül más valaki is
154 5 | ez több volt, mint elég, hogy Dömsödi úr félelmeit a legdühösebb
155 5 | megtámadást. – Te semmirekellő! Hogy mersz te az én pénzemhez
156 5 | Dömsödi úr, s remélvén, hogy így majd talán hamarabb
157 5 | s lábaival harangozva –, hogy kegyed a napokban bírói
158 5 | Látta a tens vármegye, hogy kegyed minden vagyonának
159 5 | ki akar menni a könyökén, hogy pazarlásai fölöttébb okszerűtlenek,
160 5 | fölöttébb okszerűtlenek, szóval, hogy nagyon egyenes útján rohan
161 5 | rendelni. Én azonban tudván, hogy kegyed a napokban nagy mennyiségű
162 5 | Dömsödi úr maga is azt hitte, hogy megmarkolta, midőn a virgonc
163 5 | abban találta gyönyörét, hogy a fiút káromkodni tanítá.~
164 5 | tulajdonságaiért annyira elhíresedett, hogy még bajuszát sem tudta kipödörni,
165 5 | arcát annyira elcsúfította, hogy mikor legelőször a tükörbe
166 5 | megnyerhetőnek.~Később, hogy felserdült, az országgyűléseken
167 5 | volna meggyőződve arról, hogy feje nincs, azt hiendette,
168 5 | úrnak állát úgy megütötték, hogy annak emlékét teljes életében
169 5 | hordoznia kelle.~Végtére, hogy befejezze ostobaságai lajstromát:
170 5 | megsokallva kijelenté előtte, hogy válni akar, azt oly kegyetlenül
171 5 | oly kegyetlenül megverte, hogy a nő két hét múlva a szenvedett
172 5 | tulajdonságaihoz járult még az, hogy noha édes hazájának soha
173 5 | akként bosszulának meg rajta, hogy észre sem vették.~Egyszóval
174 5 | lehetett belőle tanulni, hogy még nagyon-nagyon hátra
175 5 | minthogy ne tudta volna, hogy a fohászkodás nem orvosság,
176 5 | tanúbizonyságai voltak annak, hogy a szellemi haladás az anyaginál
177 5 | bizalmát és saját tekintélyét, hogy sohasem kapott oly dologba,
178 5 | volna.~Világosan tapasztalá, hogy a népnek sem anyagi, sem
179 5 | és egyiknek a másikért, s hogy e két érdek: szellemi és
180 5 | vannak egymással szőve, s hogy legcsekélyebb részleteikben
181 5 | darócba öltöztetve lenni, hogy a náluk hatalmasabbnak földjeit
182 5 | melyet csak alakítani kell, hogy remekmű vagy cserépedény
183 5 | cserépedény váljék belőle.~Hogy mivé vált az ő keze alatt:
184 5 | transcendentális eszme, hogy nem lehet vétkül tulajdonítani
185 5 | benne elég ingert arra, hogy egész életét keresztyéni
186 5 | volt, s a gróf azt felelte, hogy otthon parancsoljon a vármegye.~
187 5 | vármegye.~Ha valaki azt hiszi, hogy a nyilvános büntetések valami
188 5 | mulattatott pedig észreveszi, hogy itt minden a jajgatástól
189 5 | közönség példát vesz róla, hogy biz ez rövid ideig tartott,
190 5 | volt az mindenki szemében, hogy sokszor rászorultak, hol
191 5 | közé sorozandó még az is, hogy a nőnemet rendkívül gyűlölte.
192 5 | mosolygó, nyájas arccal, hogy az embernek szinte kedve
193 5 | mosolyogva az öreg gróf, hogy így legalább majd holta
194 5 | Fogadjunk – úgymond –, hogy kitalálom, miről gondolkozol
195 5 | részeire bontván, felfedezte, hogy az semmi sem egyéb, mint
196 5 | Eszerint nagyon felfogható, hogy mihelyt azon mód ki lesz
197 5 | azon mód ki lesz találva, hogy ugyanazon kémiai procedúra,
198 5 | erős szívednek kell lenni, hogy hallására meg nem szakadt.
199 5 | mégis el kell ismerned, hogy mindaz, amit e nemben az
200 5 | állítod, még azt is elhiszem, hogy azon automat búzát eszik,
201 5 | kacagott ez állításon, ő tudja, hogy miért.~– Óh, de hisz ezekről
202 5 | hiszen ha önnek azt mondom, hogy az öreg Trogmorton egy este
203 5 | kötekedni; olyan keveset hisz, hogy csodálom, mint lehet keresztyén.
204 5 | leleményesség, nem hiába, hogy angolok voltak. Egy oly
205 5 | elméncség volt, sajnálom, hogy alkalmat szolgáltattam rá.~–
206 5 | mármost világosíts fel, hogy immár, midőn ezeket tudod,
207 5 | te azt az egyet énnekem, hogy semmi sem ártott a magyar
208 5 | nómiának, ha ahelyett, hogy a holdfogyatkozásokat megjövendöli,
209 5 | óh, éppen nem, hanem az, hogy üres hírért, hiú káprázatokért
210 5 | dicsérni találná azért, hogy egy üres vízmérési műtétel
211 5 | adta vissza kenyerét, vagy hogy azon módnak kitalálása által,
212 5 | még talán el is tagadná, hogy mindezeket ő cselekedte,
213 5 | cselekedte, hanem megmondaná, hogy most egy hagmalactophoruson
214 5 | elsül, akkorát durranik, hogy mind az ötvenkét vármegye
215 5 | pattanását, azt nem is említvén, hogy sírja fölött örökké égő
216 5 | Gábor úr meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék e szavakra.
217 5 | mosolyodjék e szavakra. Tudta, hogy a szóban forgó tudományos
218 5 | volna.~– Hála az égnek, hogy azok az idők múlófélben
219 5 | táplál magában, azt hivén, hogy midőn ellenségei hallgatnak,
220 5 | leküzdeni, de én jól tudom, hogy kivel van dolgunk; jól ismerem
221 5 | el lehet ön rá készülve, hogy mentül több jeleit fogja
222 5 | ellen. Avagy mi haszna volt, hogy ön a múlt téleni éhhalálos
223 5 | báró önnek emberszeretetét, hogy éppen aratás idején, a nagyárvízkor
224 5 | azért mi volt a köszönet, hogy a minap, az iszonyú szélvészkor,
225 5 | lett érte a köszönet? Az, hogy a báró egy falka mételyes
226 5 | fejedelméért sokszor folyt vére, s hogy kemény csatákat állott ki,
227 5 | barátja; tudnia kell önnek, hogy azon időkben ezen szó „barát”
228 5 | volt azon tulajdonságáról, hogy igen buzgó katolikus volt,
229 5 | szerelmesek ekkor ahelyett, hogy magukat, mint illék, jól
230 5 | lehetett, s a leány kivallotta, hogy ő nő és anya. Eleget dúlt-fúlt,
231 5 | dolog elannyira megtörtént, hogy meg nem történtté nem lehete
232 5 | szívére vette az öregúr, hogy azontúl becsülni kezdé másik
233 5 | ragaszkodásának köszönhette, hogy ősz fejét a gyalázatos haláltól
234 5 | Dömsödi János, s mutatta is, hogy nem feledkezett el róluk.
235 5 | feledkezett el róluk. Megtudta, hogy Bálnai István egy időben
236 5 | mind a tizenkét apostolra, hogy leányát, ki sohasem volt
237 5 | megkéri. És a sors úgy akarta, hogy a legelső kérő is gazember
238 5 | kezei munkálódtak; tudta, hogy van Bálnainak egy halálos
239 5 | legkegyesebb külszínű farizeus, s hogy sehol úgy megátkozva nem
240 5 | megnyerte az öreg Óvári kegyét, hogy ez nem gondolt Istennek
241 5 | legyen annyit említeni, hogy az egykor imádandó szép
242 5 | sőt inkább annak tudata, hogy saját családjába van beoltva
243 5 | engedékenységet vásárolni, hogy lármát ne üssön a dologból,
244 5 | boldog hitben élt mindenki, hogy Bálnai élethosszú, önkénytes
245 5 | került bele négy hónap, hogy a bocsánatlevél köröztetése
246 5 | sem akart részint azért, hogy ellenségén bosszúját állhassa,
247 5 | bosszúját állhassa, részint hogy neje hozományát továbbra
248 5 | Márton, hanem arra várt, hogy majd ha az meghal, és titkait
249 5 | fölnövekedett anélkül, hogy tudta volna, hogy más is
250 5 | anélkül, hogy tudta volna, hogy más is van az életben, mint
251 5 | kínszenvedések. Gyékény jól tudta, hogy e leány, aki őt apjának
252 5 | gondoskodnia kellett róla, hogy az még csak el se szökhessék
253 5 | tudta, nem is tudhatta, hogy egy atyja és egy anyja volt
254 5 | A gyermekek nem tudják, hogy egymáshoz mily közel rokonságban
255 5 | hű nyájassága lehetlen, hogy meg ne nyerje az eddig csak
256 5 | gazember előállani – mert hogy az egész az ő cselszövénye,
257 5 | egymásból folyó és kiszámított, hogy szinte lehete látni a pókot,
258 5 | annál kevésbé tudhatják, hogy miért üldözi őket a sors
259 5 | ifjú gróf. – Vádol a lélek, hogy őket így el tudtam felejteni,
260 5 | vagy valami olyast, ki, hogy a gyermekek sorsán könnyebbítsen,
261 5 | küldözött Körmös Gáspárnak, hogy unokaöccse ügyefogyott sorsán
262 5 | annál inkább rajta volt, hogy ama bőven kamatozó ügyefogyott
263 5 | mintegy figyelmeztetvén rá, hogy az őt bosszantó titoknak
264 5 | szinte lehetetlen volt, s hogy jóvá tenni lehetséges-e,
265 5(1)| gyülekeztek össze éjnek idején, hogy magukat titokban magyarul
266 6 | kinézése oly élvezetígérő, hogy láttára érző embernek ezer
267 6 | szamócáknak jutott azon szerencse, hogy a kedves helyről szemenként
268 6 | késő este lesz. – Tudta, hogy ifja nem egykönnyen fog
269 6 | kifejezést nyertek; látszék, hogy szokatlan húr van megpendítve
270 6 | szokott ragyogni! Azt hiszem, hogy e csillagnak összefüggése
271 6 | tudom, de hiszem és érzem, hogy ha e csillag tisztán ragyog,
272 6 | valakitől – mond a hölgy –, hogy minden embernek egy csillaga
273 6 | mértföldnyi utat tettem hozzá, hogy megláthassam. Más nem találja
274 6 | valakivel, s nemegyszer történt, hogy éppen vele álmodtam. Tegnap,
275 6 | mintha sejtettem volna, hogy nem fogok benne gyönyörködni
276 6 | víz színére áthajoltam, hogy kedvenc virágomat belőle
277 6 | megütközve a szerető.~– Lehet, hogy csak képzelém; nem is mertem
278 6 | senkinek mondani, féltem, hogy kinevetnek vele, mert amint
279 6 | veled találkoznom?… Miért, hogy éppen ott kell lenned, hol
280 6 | utam visz keresztül? Miért, hogy éppen én és te – és szüntelen
281 6 | körül, mintha azt sejtené, hogy újólag közelében van az
282 6 | remegve megvallám neki, hogy egy ismeretlen ifjút szoktam
283 6 | lesz belőle; lehet idő, hogy hasznát veszed.”~– És kicsoda
284 6 | mintha megbánta volna, hogy e szót kimondá.~Az ifjú
285 6 | nem tőn.~Előre értesülvén, hogy Bálnaiban egyike lakik azon
286 6 | titokőrző tartózkodásban, hogy a félt rejtelem nyomára
287 6 | okozatja pedig az lett, hogy Leander mélyebben talált
288 6 | kis Lilla azon idő óta, hogy a mostoha házat elhagyá,
289 6 | fejlék. A leány oly szép lőn, hogy ki egyszer meglátta, sohasem
290 6 | megragadák Leander figyelmét, hogy egy cseppet sem bánta volna,
291 6 | természetesen az következett, hogy addig-addig értelmezgeté
292 6 | erősebb lőn meggyőződése, hogy e hölgyben oly kincset fedezett
293 6 | ez ideig hiában keresett, hogy benne lelkének mására talált,
294 6 | tekintet elég számukra, hogy egymásban a keresett félre
295 6 | Lillát megismeré, feledte, hogy rangja mily magas; a lélek
296 6 | nem is mondák egymásnak, hogy mit éreznek; nem esküdtek,
297 7 | tanyába, s olykor úgy fordul, hogy éjfél után lovagol el onnét,
298 7 | paripa?~– A biz a… Mondom, hogy most is ott szedi az úrfi
299 7 | betyár. – Nem ettem gombát, hogy azzal az istennyila öklűvel
300 7 | árnyékából; nem gondolá meg, hogy társainak egyike sem szerelmes,
301 7 | száját úgy teleragasztotta, hogy kisebb gondja is nagyobb
302 7 | szemtalálkozás elég arra, hogy lelkeik mondhatlan üdveket
303 7 | ház környékét, anélkül, hogy legkisebb nyomra akadtak
304 7 | szellemajkak súgnák fülébe, hogy veszély van közel. Megállt
305 7 | nyitá, de ekkor vevék észre, hogy még azonkívül tolózár és
306 7 | közepén álló olajfához, hogy rögtön ott marad; azzal
307 7 | még halaványabb leve.~– Hogy ismersz engem? – kérdé,
308 7 | szaladtak össze. – Ki vagy te, hogy nevemet tudod? Akárki légy,
309 7 | bicskával megszolgálja, de hogy jutunk oda fel, repülni
310 7 | hüledező Telezsák feje búbjára, hogy az majd a nyelvét harapta
311 7 | Góliáth Péter észreveszi, hogy egyedül maradt, keresztülfut
312 7 | látni.~– Mit!…~– Csak azt, hogy majd ide erre a fára felakasztalak;
313 7 | távolítsd el az ablaktól, hogy ide ne lásson!~Leander nem
314 7 | legalább arra szorulni, hogy magam öljem el magamat;
315 7 | kezemet, írást fogok adni, hogy enmagam fosztottam meg magamat
316 7 | megatyafiasítá magát, s tudva, hogy amaz embergyűlölőnek kivált
317 7 | benn a városban, tudván, hogy a szomszéd tanyán testvére
318 7 | Tervünkben volt az is, hogy ő, ti. az én szeretett jó
319 7 | kivéve, melyről tudandja, hogy ott van. Egész tervünk a
320 7 | fordít a dolgon, hihető, hogy a kaland szerencsésen végre
321 7 | kilincsbe kelle kapaszkodnia, hogy el ne essék. Benézett a
322 7 | hurcolá, ráborult és sírt; hogy keble majd megszakadt; végre
323 7 | vadon, dühösen tekinte reá, hogy a bátor férfi szívében a
324 7 | kikelve Bálnai. – Tudtad, hogy csak egy kincse van a koldusnak:
325 7 | szegényt megcsúfolni? Tudod-e, hogy akit a megnyomorított megátkoz,
326 7 | aluva; hozzá ment és látá, hogy tanulótársa, alattomos,
327 7 | hozzá, felemelte s látá, hogy annak koponyája hátul halálosan
328 8 | Aber, Jeanette, mon coeur, hogy tudtok ilyen olajméccsel
329 8 | fájdalmas arcát, s anélkül, hogy félreértette volna a madame
330 8 | honett fiatalember mondta, hogy nem kell őt sokat hagyni
331 8 | olyasmit nem keresni, mit, hogy találni nem fog, előre tudhatá,
332 8 | örökre.~A lyánka érzé, hogy egyedül van a világon; nehéz
333 8 | ekkori ájultában észrevevén, hogy a mécsnek igen megnőtt a
334 8 | megtolult a fájdalom; érzé, hogy árva, és hogy senkie sincs.~
335 8 | fájdalom; érzé, hogy árva, és hogy senkie sincs.~Az úri hölgy
336 8 | a kétségbeeséshez; látá, hogy arca egyik feléről lekopott
337 8 | a karmin, s tapasztalá, hogy a közelségben még csak vörös
338 8 | csináljon összegyűrt dupéjével, hogy ismét ép és gömbölyű legyen.~
339 8 | rád bíztam azokat este, hogy tedd el valahova.~Erre a
340 8 | zárjelbe tehette volna: arról, hogy sohasem szoktam nekik megfizetni –
341 8 | gonosz világ azt beszéli, hogy a kapitány hajtotta el magától
342 8 | kellemei magasztalását hallani, hogy legalábbis azt hitte, miképp
343 8 | ember szívének a nyitját, s hogy barátnéinak mindegyike sárkányul
344 8 | élő tanúbizonysága annak, hogy férfiak irányában meglehetős
345 8 | forrásai. Később azonban, hogy az ifjúság kezde hátat fordítani
346 8 | kedélye, azon jó szokása, hogy a mások finom tapintattal
347 8 | azon vették észre magukat, hogy semmit sem tudtak végrehajtani.~
348 8 | pipázóba lőnek számkivetve, hogy a társaság ártatlan örömeinek
349 8 | menyecskére talált a foga fájni, hogy azokat csupa emberbaráti
350 8 | horogra, kik jól átlátták, hogy mindenekelőtt a kincset
351 8 | nem azért vagynak adva, hogy önkényt apácává neveld magad;
352 8 | Minek sietteted jövetelét? Hogy tudsz úgy ragaszkodni céltalan,
353 8 | akarnám írni, s attól félek, hogy nem sok újdonságot mondanék
354 8 | negyedév éppen elég volt arra, hogy Janka teljesen meggyőződhessék,
355 9 | dicsőségének iszonyú voltát???!!!…~Hogy a kántus prézes hanyadik
356 9 | meg nem tudnám mondani, de hogy igen hatalmas úr, kivált
357 9 | Tudatlanok azt állítják, hogy azon vasajtó hajdan könyvtárajtó
358 9 | tolvajoktól, hanem azt hisszük, hogy az a vasajtó egyedül a prézensnek
359 9 | teszem alázatos öt ujjomat, hogy a prézens urat ekképp saját
360 9 | főszemély; sőt nagyon hihető, hogy halott nélkül hamarább eshetik
361 9 | vedlő borzas jérceé, vagy, hogy a magasból vegyük a hasonlítást
362 9 | S ezzel széttekint, hogy tulajdonképpen mit is vágjon
363 9 | nem arra a célra készült, hogy vele valaki hajigálózzék,
364 9 | hiányát akként pótolja, hogy fekete sipkáját túl teszi
365 9 | sem ütközött, gondolván, hogy „Porból lettünk, porrá leszünk,
366 9 | alatt; mert tudnunk kell, hogy az ilyen apró diákféle embernek
367 9 | köríték oly barátságosan, hogy egypár tenyérre krétázott
368 9 | Micsoda? Hát bolond vagyok én, hogy elhigyjem, miképp az a füst
369 9 | subscriptus (ezek igen nagy urak), hogy mer ön nevetni?~– Én kánspres
370 9 | hallatlan impertinencia ez? Hogy mer ön az én képemen nevetni?
371 9 | iskolába jár ön?~– Mondd, hogy biennis vagy (másodfű tin…
372 9 | szigorral; majd megmutatom én, hogy ki vagyok! Most fogjunk
373 9 | kötekedel? Nem jut eszedbe, hogy ingyen kegyelemből eszed
374 9 | mentségül azt hozván fel, hogy megbicsaklott a hangja,
375 9 | és aztán rekedt is.~– Hát hogy mersz elrekedni az én engedelmem
376 9 | az ungok ümmögetni úgy, hogy sohasem lehetett kivenni,
377 9 | s elhatározza magában, hogy bármit mondjon is majd rá
378 9 | praesességről; másfelől eszébe jut, hogy ötven forint szép pénz (
379 9 | rá hagyja magát beszélni, hogy mégsem mond le a praesességről;
380 9 | legalább annyit követel, hogy ma nem megyünk el a temetésre!
381 9 | fitogtatásvágy; eszébe ötlék, hogy a temetésen rendesen jelen
382 9 | törülköző gonosz befolyásától, s hogy az ilyeténséges feketecirmos
383 9 | a temetésre, nem tudván, hogy saját temetésére megyen.
384 9 | közé, mert azt gondolták, hogy valami számkivetett abesszíniai
385 9 | jeléül fogadott, s azt tartá, hogy „grosse Geister geniert
386 9 | mindenik ugyanazt felelte, hogy ti. nem lát a prézens úr
387 9 | bizony azért jött most, hogy holta után elénekelje. Szinte
388 9 | diáksereget; nem veszik észre, hogy kivel van dolguk.~Mint a
389 9 | végig a népségen a hír, hogy a kántus prézes helyett
390 9 | oszlának fel…~– Nem hiába, hogy a sátán énekel velök, de
391 9 | Vigyázzanak csak kentek rá, hogy valahányszor Isten neve
392 9 | meggubahította elméjének mivoltát, hogy még a halottat is fejjel
393 9 | fellegeinek sötét árnyékai, hogy a te, az anyaföld kebelébe
394 9 | tekintet úgy kihozta sodrából, hogy a legóriásibb kacagásra
395 9 | kijött a kerékvágásból, hogy a „miatyánk” helyett a „
396 9 | sem figyelmezteté arra, hogy a botránkozás kövét ő hordja
397 9 | hát farsang utója van ma, hogy ön ily maskarát csinál magából
398 9 | elcsúszik egy állóhelyében, hogy rögtön betöri az orrát.~
399 9 | társainak, könyörögvén, hogy miután ő a vétkes, vállalják
400 9 | történt két nappal azelőtt, hogy Leander az éjjeli házfeltöréskor
401 10 | országszerte; s kell-e mondanunk, hogy ezeknél fogva Bálvándy úr
402 10 | tennivalójuk azon kivétellel, hogy lelkiismeretes kötelességök
403 10 | Talán mondani sem kell, hogy az ilyetén hivatalokra kipécézett
404 10 | feleseléseket iktatott be, hogy az öregúr maga is elcsodálkozott
405 10 | beletörődött. Ekkor történt az, hogy egy reggelen az érdemes
406 10 | megszólamlott, s azt mondá, hogy „jól van”.~A báró úr pedig
407 10 | elment a Bálvándy úr házától, hogy sohasem látták többet ottan.~
408 10 | méltóztatnék megmondani, hogy hol lakik?~– Oda van írva:
409 10 | merre lakik, azt felelte, hogy Pesten. S akkor aztán addig
410 10 | s mélyen elásta azokat, hogy magvaik ki ne keljenek;
411 10 | nyilvánvaló volt az ellenvetés, hogy szüléi életében a leány
412 10 | végrehajtást elrendeli.~Hogy a leány szép, fiatal és
413 10 | A túlsó lapra fordított, hogy meglássa, ki azon átkozott,
414 10 | nem halla szót, nem érzé, hogy ökle hová csapódik; keresztülrontott
415 10 | földön és égen. Azt gondolta, hogy a világ ég! Kezében volt
416 10 | vezeti minden lépteit; ki, hogy egy lélekerejében meg nem
417 10 | perc, melyben megtudja, hogy e két gyűlöletes eszme egy
418 10 | rangúak ellen; ki fog derülni, hogy miért. Atyja életviszontagságait
419 10 | fel az ifjú Szilárdy, ki hogy atyja rokonérzelmű barátjának
420 10 | állásukhoz alkalmazott alakban, hogy részvéte a leereszkedés
421 10 | Bálnaira főnöke ráparancsolt, hogy Zilányi Johanna leányasszonyt
422 11 | szólsz e vigalomhoz?~– Azt, hogy nemsokára másszerű zenét
423 11 | keblet, és arra gondolt, hogy ezen éj könyörületlen.~–
424 11 | bocsáss!~Az ifjú elgondolá, hogy neki már nincsen üdve, s
425 11 | sugdosva fülébe:~– Él az Isten, hogy az én kezeim megvédnek téged;
426 11 | felháborgatom a földet és a poklot, hogy megmentselek.~A hölgy feltekintett
427 11 | nyomon érezni kénytelen, hogy a földön jár; éhség, szomj,
428 11 | tanyáját elhagyá, tudta, hogy csak a zivataros ég van
429 11 | képzelte volna az ember, hogy két lélek bujdosik karöltve:
430 11 | megcsókolni. Félt. Tudta, hogy ezen álom csak néhány percig
431 11 | Mégis önzőbb volt, mint hogy szerelmesét meg hagyta volna
432 12 | de Húgófalva jövendölt, hogy század múlva csak híréből
433 12 | megcsökkent, részint azáltal, hogy a valamivel bírók nem bízzák
434 12 | alusznak; részint azáltal, hogy a szegénylegényies műtételekbe
435 12 | módokon belekontárkodnak, hogy az igazi szegénylegénynek
436 12 | egyikén hagyatott kis rés, hogy a vendégurak benn a gőzben
437 12 | szedve azon praeservativából, hogy azt egyik vagy másik highwayman
438 12 | tulajdonságánál fogva nyeré, hogy lábfejei egymásnak heggyel
439 12 | nyújt vele Telezsák fejére, hogy a csárda is rengett bele.~
440 12 | történik.~– Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! – biztatja
441 12 | mindkét vívónak ismerni, hogy ők egymásnak sem kezét,
442 12 | utóbb is az lett a vége, hogy Topa, kinek a feje kevesebb
443 12 | egymáshoz, majd a földhöz verni, hogy négy lábával sem okozhatott
444 12 | közül, úgy megpörgette, hogy mikor elereszté, alig bírt
445 12 | elveté –, megveszett ez, hogy ide mer jőni? Aki áldója
446 12 | pogácsát! Amilyen igaz, hogy az én botom jajfa. Keljetek
447 12 | Kiszorítom belőled a lelket úgy, hogy a herkopáter sem tesz rólad
448 12 | ifjúhoz mosdatlan arcát, hogy a szájából kidűlő borgőz
449 12 | azon kiemelendő szándékkal, hogy nyakravalóját megragadja,
450 12 | úgy összemarkolá gégéjét, hogy arca sötétkék lett, s szemei
451 12 | leányra is ráismer; látja, hogy közel van a halálhoz, s
452 12 | ácsorogtok itt ahelyett, hogy mint emberhez illik, segítenétek?
453 12 | a szemedből is kilátom, hogy te loptad el?!~– Bizony
454 12 | uram, csak azért vettem le, hogy valaki el ne lopja, vissza
455 12 | kémény alatt? Nem megmondtam, hogy minden fekete nép kipusztuljon
456 13 | Fekete volt a ház, azért, hogy minden közeledőt elidegenítsen.~
457 13 | elidegenítsen.~Fekete volt, hogy lakóinak gyászát képviselje.~
458 13 | törvényszékileg elhatároztatott, hogy tőle pártfogoltja törvényesen
459 13 | felszegezte, pedig világos volt, hogy ajtó nem is létezett a házon
460 13 | oldalán hagyva a nyílás, hogy azon csak az égre lehessen
461 13 | véve, megszagolja; érzi, hogy nincsen szaga, s visszateszi.~–
462 13 | Nem, nem… jól tudom én, hogy nem a levegő az, mitől ti
463 13 | az Isten ege, a napvilág, hogy árthatnának azok? Az emberek
464 13 | Senki sem tudja még, hogy itt vagy, barátomon, az
465 13 | gondolat az?~– Csak olyan, hogy nekem úgy tetszik.~Erre
466 13 | amint körülnézett, s látta, hogy egy fegyvertelen férfi ellen
467 13 | végtére is oda ütött ki, hogy Bálnai István azonnal felszólítattik
468 13 | minthogy arra nem számolt, hogy oly nyíltan beszélendnek
469 13 | bolondozzon! Jól tudhatja, hogy audiatra bíztam az exhibíciót,
470 13 | van önökben emberi szív, hogy tudnak ily kegyetlenül bánni
471 13 | hát okai vagyunk mi annak, hogy adósságokat csinált, miket
472 13 | örökömhöz juthatok!~– Persze, hogy is ne! Majd addig árkon-bokron
473 13 | mellé, s a bíráknak inte, hogy menjenek oda. Amint Jónás
474 13 | neki:~– Nem felejtettem el, hogy megbántottál; ismerem a
475 13 | közelebb vive a lőporhoz, hogy azok egy percre szinte kővé
476 13 | amerre jöttek, anélkül, hogy valaha tudomásukra esett
477 13 | zegét-zúgát és tapasztalák, hogy annak minden térei tele
478 13 | természetesen nem sejtheték, hogy a peregrinus egy éjen övéivel
479 13 | amit óhajtott, s hitte, hogy nincs többé mód és erő,
480 14 | zöldhalmi pincegádor tudja, hogy hová lettek.~Maga a korcsmárosné
481 14 | óvatosság ezen népeknél, hogy a hozott italt mindig megkóstoltatják
482 14 | Igen ám; azt ígérte, hogy ha elvégeztük a munkát,
483 14 | kifizet.~– De hát ismered-e, hogy kit kell?~– Hogyne ismerném,
484 14 | óvatosabb hangon volt előadva, hogy tán maga a szemfül lelkiismeret
485 14 | észre, pedig azt mondják, hogy az epileptikus lázban sínlődők
486 14 | és szalmahegedű az oka, hogy a jöttét megelőző ostorpattogást,
487 14 | ideig lenézvén, tapasztalta, hogy abban maga és ezüst sarkantyúja
488 14 | A megszólított anélkül, hogy felvetné szemeit, felelé:~–
489 14 | rimánykodott és fenyegetőzött, hogy vitessék el szemei elől,
490 14 | találta.~Nem képzelhette, hogy micsoda nyavalyában kellene
491 14 | az ember nyavalyás, miért hogy éppen ő legyen rémülésének
492 14 | annyira látszott ragaszkodni, hogy paroxizmusa tetőpontján
493 14 | nagyon távol volt attól, hogy babonás legyen. A babona
494 14 | csak az emberektől; de hogy e szokatlan prófécia mégis
495 14 | gyöngyözött alá; azt hitte, hogy a szoba fojtó levegőjétől
496 14 | s kisietett a szabadba, hogy magát kihűtse, s tulajdonképp,
497 14 | kihűtse, s tulajdonképp, hogy a nyavalyatörőst felkeresse,
498 14 | Sok fürkészés után rájött, hogy azt egy istállóba vitték.~
499 14 | Azonnal kiüzent a kocsisának, hogy rögtön és haladék nélkül
500 14 | azon világos hozzátétellel, hogy minden exceptívák nélkül