Fezejet

 1 1 |            volt anyja Jankának, ama szomorú hölgynek a gyermekded halovány
 2 1 |             és a félrevert harangok szomorú kongásai…~A nép eszméletlenül,
 3 3 |           jósolnak; Gáspár úr pedig szomorú lógatásoknak adja fejét.~
 4 4 |            a csodák szerzőjére, oly szomorú, oly szilárd arccal ül ott,
 5 4 |          mert még mosolygása is oly szomorú; néha ordító fenevadak közt
 6 5 |           előtte pedig egy kutya ül szomorú, hű, bánatos várakozással,
 7 6 |         most is mily sápadozó, mily szomorú, mintha sírna; a többi mind
 8 6 |     szellemeket tulajdonít nekik; a szomorú árvalányhaj, a sötéten uralkodó
 9 7 |            Csak egy szóból álló, de szomorú.~Népdal.~Az alkony pírja
10 8 |      hagytuk.~Népdal.~Két évvel ama szomorú napok után, melyek K* városát
11 9 |           áldjon meg, mért vagy oly szomorú?~– Mert nem vagyok víg –
12 9 |            mennyibe kerülhet neki e szomorú ceremónia? Az ácsorgó néptömeg,
13 10|       érdemei juttatták, miután egy szomorú kimenetelű tisztújítás alkalmával,
14 12| gyakorolhatni; minek természetes és szomorú következése az, miszerint
15 14|           ezektől a bánatosan döngő szomorú hangoktól szorulni, később
16 15|       fáradt, s végre néhány magas, szomorú kinézésű homokbuckák közé
17 16|             hideg éjszakában a szél szomorú zúgásánál valóban kietlen
18 16|           ház, s a nyárfák és a ház szomorú tekintetűek voltak.~A nyárfák
19 18|           vannak. Légy üdvöz nálam, szomorú vendég, nyugodtan fogsz
20 18|             Egy hideg szoba, körüle szomorú fűzfák ültetve; mögötte
21 19|       elégülettel helyhezte magát a szomorú sírágyba, mint mikor hosszú
22 20|              Tán sajnálja tőle azon szomorú nyugodalmat, melyet annyiszor
23 24|             a házi eb.~Minden olyan szomorú.~Emberi kéz nyoma nem látszik
24 24|        vadludak vonulnak keresztül, szomorú búcsúhangokat kiáltva le
25 25|         bánat, félre bú, eb, aki ma szomorú!” mely gyönyörűen egybehangzó