Fezejet

 1 3 |         De te el fogsz velem jőni oda, hol senkinek sem jut eszébe
 2 4 |            mert dühösen lőtt, nem oda lőtt, ahova akart; Pista
 3 5 |         tudta, hol javítani kell: oda cselekvő kezek szükségesek
 4 5 |  önkénytes számkivetésében örökké oda fog csavarogni, s majd valahol
 5 7 |      megszolgálja, de hogy jutunk oda fel, repülni egyikünk sem
 6 8 |  szemeivel érzékenyen tekinte fel oda; oly rokonszenvű bánat ült
 7 9 |        éves bölcsészek díszneve – oda hátul majd megfeszültek,
 8 9 |      dühében.~– Mit nevet ön? Ön, oda hátul? Ön apró ember? Mit?
 9 10|     megmondani, hogy hol lakik?~– Oda van írva: K… városában.~–
10 11|      bízzál bennem, én elrejtelek oda, hová ember szeme nem lát;
11 11|      kedvesét az országúton, vagy oda vigye? Mégis önzőbb volt,
12 13|       nyílnak; majd elvezetlek én oda, kis forrás is van ott,
13 13|      bánattalan… Eljöttök-e velem oda?~A két lyány feleletül nyakába
14 13|         beszédét, mely végtére is oda ütött ki, hogy Bálnai István
15 13|      bíráknak inte, hogy menjenek oda. Amint Jónás úr elment Pista
16 17|         vetve. Kérte, hogy tartsa oda a fülét. Bálnai odahajolt.
17 18|     faragok. Nagy halottak vannak oda temetve, neveik a keresztkőkre
18 18|     uraiméknak.~– Vissza tudnál-e oda menni?~– Így nem találnék
19 18|         menni?~– Így nem találnék oda, hanem ha onnét fújna a
20 19|   koporsóba, a párnát fejtsd fel, oda a gyaluforgács közé töltögesd
21 24|     gödörben van vetve neki ágya, oda fekszik éjjelenként; s ilyenkor
22 24|          megszúrt.~– Fáj?~– Gyere oda, majd megmutatom; szép kis
23 24| megfehérültek, elrongyolnak mind; oda van melléje vetve ágyam.~–
24 25|         úr ködös fejéből, ami nem oda való volt, elannyira, hogy
25 26|         tanyát építtetett magának oda, hova kedvese volt temetve,