Fezejet

 1 2 |           Hiszen – h – ma – h –, édes, kedves apám –, h – hiszen
 2 4 |   leányka hajfürteit– ami másnak édes, neked mindaz mostoha; te
 3 4 |       kinek arca az, mely olykor édes álmaimban előttem megjelen
 4 4 |          tanulhattad meg, mennyi édes érzés van e szóban: anyám,
 5 5 |          rögtön felragadni s azt édes fiához sújtani, ki azonban
 6 5 |         járult még az, hogy noha édes hazájának soha egy váltó
 7 6 |       galamb nem leszek,~Mert én édes rózsám~Csak a tiéd leszek.~
 8 6 |   gondolatai támadnak nyugalmas, édes házi életről. A célját elért
 9 6 | csecsemőnek, szép játékszereket, édes csókokat, ölelő kart, hű
10 7 |          súgdos lyánkája fülébe; édes szavak lehetnek, mert forró
11 7 |     egymás körül fűzék, és lassú édes hangon suttogának.~– Szilárdy
12 8 |    orvossággal.~A nő aludt.~– No édes lelkem,… vegyen be… ébredjen
13 8 |     ócska tükröt keresett elő, s édes képeket hunyorgata bele.~
14 8 |       reggelizés idejét gyakorta édes álommal, az ebédet regényolvasással
15 9 |    nyomhassanak.~– Be sajnállak, édes egyetlen barátom – esküszik
16 12|       betyár repült.~– Már most, édes öcsém, isten velünk; fogd
17 13|      feleletül nyakába borult az édes ifjúnak; megölelék őt mindketten:
18 16|   látszott törülni.~– Te jöttél, édes öcsém? – szólt a férfi,
19 16|     kiszenvedett szeráfarc! Mint édes jelenet egy másik jobb világból,
20 16|        és a múlt idők emléke, az édes órák, a kedves kezek szorításai,
21 16|      kedves kezek szorításai, az édes mosolygás a kék szemekben
22 17|         szomjazók az utósó csepp édes vízért, oly dühösen víttak
23 21|          között, miknek csodásan édes illatja a lelket bírná elaltani;
24 23|          vállára hajtva, hízelgő édes hangon szól:~– Szerelmem!~
25 25|    kutyának neveztem? Farkaskám, édes drágalátos kis farkaskám,