Fezejet

 1 2 |        csekély tehetségei vannak, arra bizonyság a fél város és
 2 2 |           legkívánatosabb ok volt arra, hogy a jámbor város jókedvű
 3 2 |          férfiú.~A kuvasz ráismer arra, ki őt a kerítésen át bosszantani
 4 3 |    keresni – a sírba; aki meghal, arra azt mondják, hogy „szegény”;
 5 5 |        neki is fontos okai voltak arra, hogy magát csendesen viselje.~
 6 5 |  becsületesnek nem adunk kilátást arra, hogyha egész életén át
 7 5 |          látnak benne elég ingert arra, hogy egész életét keresztyéni
 8 5 |          a lámpa világába, mintha arra volna büntetve. Tetemes
 9 5 |     pörölni Gyékény Márton, hanem arra várt, hogy majd ha az meghal,
10 7 |           s e szemtalálkozás elég arra, hogy lelkeik mondhatlan
11 7 |    bosszút fogok rajtad állani.~– Arra nem érsz rá.~Ekkor egy harmadik
12 7 |            Így nem fogok legalább arra szorulni, hogy magam öljem
13 8 |          negyedév éppen elég volt arra, hogy Janka teljesen meggyőződhessék,
14 9 |         mert a mondott asztal nem arra a célra készült, hogy vele
15 9 |     tekintélyt ez egyszer kikezd, arra rájár, míg benne tart.~–
16 9 |           egyik sem figyelmezteté arra, hogy a botránkozás kövét
17 11|     Nevezetesen?~– Dobszót.~– Hát arra a szemérmes kis halvány
18 11|       magához a pihegő keblet, és arra gondolt, hogy ezen éj könyörületlen.~–
19 13| meglehetős zavarba jött, minthogy arra nem számolt, hogy oly nyíltan
20 15|       valaki köhécselne. Hirtelen arra fordult, erősen nekicélzott
21 17|           a bíró –, felelni fogsz arra, amit kérdezek, lelkiismereted
22 17|         vissza tudnál-e emlékezni arra a nagy égésre, melyben ti
23 17|         jár azóta!~– Ráismernél-e arra az emberre, ha most elébed
24 20|  árokparton álló ákásznak rohant, arra dühösen felugatva.~A temetőőr
25 25|           nagy fűzfát sejtve meg, arra még jó idején szerencsésen