Fezejet

 1 1 |         semmit; haragszik, és nem tudja kire, és ismét kibékül;
 2 1 | figyelemmel viseltetik; aztán, ki tudja!… Még eléggé fiatal … mi
 3 2 |           nesze bábruha! – és még tudja az Isten mit nem, míg csak
 4 4 |           hagyta e sír füveit.~Ki tudja, hol s merre jártak ők már
 5 5 |     kinézésűek, hogy az ember nem tudja: pincében jár-e vagy az
 6 5 |          kacagott ez állításon, ő tudja, hogy miért.~– Óh, de hisz
 7 5 |         gróf, mint ön maga is jól tudja, katona volt, éspedig jó
 8 5 |        lehetséges-e, azt az isten tudja.~– Lehet – szólt elhatározott
 9 6 |      Mindenik csillaggal ismerős; tudja, melyik közöttük a jó, melyik
10 6 |          virágait megy látogatni; tudja, miért oly hideg, miért
11 6 |           oly világrendítve szól; tudja, miért sárgul meg, miért
12 9 |        keze tógája zsebjébe vész. Tudja isten, miről gondolkozik!~–
13 9 |           én sem tudom.~Senki sem tudja.~– Az iskolai szék eleibe
14 10|     jegyzőkönyvek és határozatok, tudja a jó ég, még mi mindenféle
15 11|           szemnek, mert semmi sem tudja úgy kifejezni a kétségbeesést,
16 13|          aggodalmira.~– Senki sem tudja még, hogy itt vagy, barátomon,
17 14|       csak a zöldhalmi pincegádor tudja, hogy hová lettek.~Maga
18 17|         üthettük bottal a nyomát, tudja isten, hol s merre jár azóta!~–
19 17|   gyermekemmel. Oh, azt senki sem tudja, mily szép jövendőket terveztem
20 18|           nem is ismer engem? Nem tudja, mennyiszer játszott ön
21 18|          keresztül a falun, isten tudja hová.~Bálnai arcát egyik
22 20|       találna!!~De a kegyes ember tudja, hogy mit fogna tenni akkor,
23 25|    délután nem is ivott, pedig ki tudja, talán ez is ember. Jer,
24 26|          a feltámadáskor, míg fel tudja emelni.~Szeretném ideírni,