Fezejet

 1 1 |       vissza egy sóhajt kebelébe.~Minő felhő lehet az, mely a gyermekszív
 2 2 |           méreg… Azon töri fejét, minő kínokat találjon fel e gyermek
 3 5 |           az ember a fejét: vajon minő célokra készülhettek ezek
 4 5 |     afelett kelle ítéletet hozni, minő elsőségei vannak a kozák
 5 5 |        Csak? Mintha nem tudná ön, minő lábon álltak hajdanában
 6 6 |     bozótot nem mertem kutatni.~– Minő volt?… haja?… vonásai?…
 7 6 |           Isten szeme és az álom.~Minő lehet ily lény szívében
 8 6 |       gyümölcsöket termő szívébe? Minő lehet ily lény szíve a szerelemben,
 9 7 |        élő lény távol és közel.~– Minő csalódás – szól magában,
10 7 |       ölén keresztül és susogá:~– Minő hideg van!~Többet nem szólt,
11 8 |       messze szárnyalt a jövőben: minő napok, minő élet vár reá
12 8 |  szárnyalt a jövőben: minő napok, minő élet vár reá ez idegen világban?~
13 8 |       halott tekintete okoz? Ugye minő jól esik olyankor a vigasztaló
14 9 |         feje olyatén alakot nyer, minő a vedlő borzas jérceé, vagy,
15 10| szenvedélyesen küzdő kéz markolt, minő a két vér ellenségé.~*~Így
16 11|      később az ügyvédi pályára, s minő tényekkel kelle mindjárt
17 11|         kitekintve.~– Nézd, az éj minő embergyűlölő! Hét óra óta
18 16|        fájdalom enyhülés nélküli.~Minő ellentét volt hozzá ama
19 17|          a bírák hidegkomolyan.~– Minő halállal? – kérdék a pusztabírótól.
20 21|   ékvényekkel vannak felcifrázva.~Minő pazar fény! Mennyi ezüst
21 22|       Gyönyörű valami egy mocsár, minő például a Bélabora.~Álljunk
22 22|      gólyaláb rémes lappangással, minő az anakondáé, közelített
23 24|   reszkető nyöszörgéstől követve, minő azé, kit a hideg ráz, vagy
24 24|      látnom és velök beszélnem.~– Minő képeket?~– Nem mondhatom