Fezejet

 1 3 |        forintot a Pistának – de mindjárt!”~– Odavagyok! – kiálta
 2 3 |    asztalhoz nyekkentette, hogy mindjárt kiment volna belőle a pára,
 3 3 |        most vigyen az ördög, de mindjárt!~– Köszönöm alássan – szólt
 4 4 |       Her da, apport sén kusti! Mindjárt, az apádat! Ugye szép sűdőt
 5 5 |  meghalok!~– Puff!~– Odaleszek, mindjárt kiadom a lelkemet…~– Puff!~–
 6 5 |         Nono, csak ne jőj tűzbe mindjárt! Nem akarom én művészetedet
 7 5 |         nem rejtik előle, talán mindjárt megöli, így azonban annak
 8 9 |        ott persze a halott után mindjárt a cantus praeses a főszemély;
 9 9 |  iskolaportól réteges.~– Kimész mindjárt semmirevaló, vagy a fejedhez
10 9 |      mer jőni a kemencelyukból, mindjárt hátul köti a sarkát.~S ezzel
11 11|          s minő tényekkel kelle mindjárt az első lépésénél találkoznia!~
12 12|        vetve a kölyökre –, vagy mindjárt kicsavarom a nyakad, s kidoblak
13 12|  legyetek csendesen!~– Te pedig mindjárt haldokolni fogsz – röhöge
14 12|   Kilopta le a cipőket lábáról? Mindjárt bocskort hasítok a hátából
15 13|    rabszolgálója a hitelezőnek, mindjárt meg fog tudni fizetni, azt
16 15|   hiányt Dömsödi úr is érzette, mindjárt érzette, amint néhány száz
17 17|     furcsa orra volt. Ejnye no, mindjárt eszembe jut a neve.~– No
18 17|     körülállók azt hitték, hogy mindjárt a szél üti meg.~– Isten
19 18|    találta a nyitját, én persze mindjárt ráakadtam. Hoztak elő száz
20 18|      úrnak felesége is van. Ott mindjárt kifizette a száz forintomat,
21 25|    hanem én mégsem hiszem. Majd mindjárt megmondja a Jancsi, hogy
22 25|        táblabíró úr – gyere, de mindjárt! Hát mi az, amit a malaclopó
23 25|        Gyékény Mártonné asszony mindjárt nem jót sejtve a dologban,
24 25| gazember? Kutya emez amaz… Vagy mindjárt huszonötöt vágatok rajtad.