Fezejet

 1 1 |        széles vállakkal, kerekded, mindig fiatal arculattal, melynek
 2 2 |           Igaz ugyan, hogy azt még mindig megcsalta, akinek valami
 3 4 |          Ki legtöbbet üldözött: az mindig atyámfia volt; most is fortéllyal
 4 4 |       hozzáfért; de e bosszantások mindig megtermették apró visszatorlásaikat.
 5 5 |     percben fejével játszik.~Szája mindig tele volt zsarnokok elleni
 6 5 | külön-különféle témákról.~– Kegyed mindig kész kötekedni; olyan keveset
 7 5 |          Háborgatja, háborgatta is mindig. Ön mosolyog, ön legfellebb
 8 5 |      szokták örökleni.~És barátja, mindig hű barátja, Bálnai, mikor
 9 12|           Fakó lovam, meg a deres,~Mindig a kocsmára keres.~Népdal.~
10 12|     lábával a másikon kellett neki mindig keresztüllépni.~– Igyál,
11 14|      népeknél, hogy a hozott italt mindig megkóstoltatják előbb a
12 14|       ember, az álla be van törve, mindig világoszöld kaputban jár
13 14|          volt semmi emberi.~Később mindig embertelenebb dolgokat kezdett
14 14|           babonás legyen. A babona mindig hagy egy kis vallásos érzelmet
15 15|    kezdenek feltolakodni, távolról mindig erősbödő, ritkán megszaggatott
16 15|            bőgés hallatszik; az ég mindig sötétebb lesz, a homok megelevenedik,
17 15|          elkésett mély morgadalmak mindig tovább haladtak, alig múlva
18 16|     három-négy nap? Szegény leány! Mindig terólad beszélt. Mért nem
19 20|        kiálta újra a hang.~A kutya mindig közelebb szaglászott, ekkor
20 20|             a kutya előtte futott, mindig élesebben hangzott nyugtalan,
21 21|        legalább nem látszik lenni, mindig telve előtte az öröm pohara,
22 21|          elhagyja magát, szemeivel mindig mélyebbeket pillant, végre
23 22|          fenyegető morgást hallat, mindig erősbödőt s végre hosszas,
24 25|         tele van, az úr feje pedig mindig üres.~– Az igaz – szólt