Fezejet

 1 1 |         meg a mindenható, és mégis milyen nagy leereszkedést mutat
 2 4 |        megérdemletted volna! Nézd, milyen nagy a világ; mennyi ember
 3 4 |     hallgatást. – Nézd, ez a világ milyen nagy; mennyi ember jár-kel
 4 4 |       Isten velünk! Óh, ha tudnád, milyen göröngyös a világ útja!
 5 5 |         miután ládáján tapasztalá, milyen nemű és alakú ellenséggel
 6 7 |          lehetnek.~Ha tudta volna, milyen messze vannak!!~Még egyszer
 7 8 |       biztatá őt –, majd meglássa, milyen jót fog csinálni, egyszeribe
 8 8 |       ébredett fel.~– Az istenért, milyen mélyen aluszik ismét! Jeanette,
 9 8 |         olyankor a vigasztaló szó? Milyen megnyugtató bízhatni az
10 9 |          tőle~– Domine, nem látja, milyen fekete annak a prézesnek
11 11|           és a gyöngék megelőzték. Milyen magasztos képzeletekkel
12 12|        odaszagolva a leány felé. – Milyen kék az orcája!~– Pedig úri
13 13|          tőrdöfés! Nézzék, most is milyen beteg!~– De hát okai vagyunk
14 15|         balanszírozásnak neveznek… Milyen szívesen káromkodott volna
15 16|           vállait. – Tudod-e, hogy milyen szép volt ő? Olyan szép,
16 16|            világ nem lesz többé. S milyen jó volt! Hozzá járultam
17 16| leheleteddel semmivé tetted! Nézd, milyen nagy sivatag van itt lelkemen
18 18|          legförtelmesebb gyanúval!~Milyen magasan van a boldog szerelem
19 18|         van a boldog szerelem ege! Milyen nagyot eshetni onnét! És
20 18|         alászállott hangon –, ugyé milyen nehéz rámismerni?~Leander
21 19|         azt onnét kimozdíthassa.~– Milyen nehéz! – susogá azon gyöngéd
22 20|   jegenyeerdőkben harsogás hallik, milyen ezer trombiták hangja; a
23 24|   vonaglott s rebegé:~– Meg. Hajh, milyen véres! Mért nem csuktátok
24 25|          takart versekhez.~– Nini, milyen szép csillagos az ég.~–