Fezejet

 1 1 | kicsinyben múlt, hogy odafenn nem maradt. Erre többi ebek általános
 2 4 |         karjába markolt, hogy ott maradt az öt ujja helye.~– Pista,
 3 5 |      oldalról szállt a fiúra: nem maradt épkézláb szék, virágcserép,
 4 5 |      tisztelettel említett férfiú maradt, igazi mintaképe azon ősmagyar,
 5 7 |          észreveszi, hogy egyedül maradt, keresztülfut az udvaron;
 6 8 |        előre tudhatá, mozdulatlan maradt, s így az úri hölgy durcásan
 7 8 |          eltűnt.~A lyánka egyedül maradt.~Dehogy egyedül!~Mennyi
 8 8 |          míglen magának semmi sem maradt belőle, s az élvezett édességek
 9 8 |          minden lehelletétől ment maradt, mert a szomorúság nem termőfölde
10 9 |          délutáni három óráig itt maradt volna.~– Hihető, minthogy
11 9 |           el a megboldogultat ide maradt rokonai-, ismerői- és hitelezőitől.~
12 10|      eddig igen szenvedő állásban maradt. Két különböző és mégis
13 11|         utósó ház is hátuk mögött maradt, amint a város árkán az
14 15|      kiszökkenve az útra, egyedül maradt a nem látott alakkal.~Futni
15 17|       középen a fehér halott arca maradt nyugodt és mosolygó.~– Vigyétek
16 17|        énnekem egy betegágyas nőm maradt honn ama siralmak napján
17 17| pusztabírón s Góliáthon kívül nem maradt egyébki a szobában, csak
18 17|    paripájára ült, s a háznál nem maradt egyéb, ki a halottakat őrzené,
19 18|  borulhatott az ég, ő változatlan maradt, mint egy szirtdarab, mit
20 21|         kicsiny, de kedves foltja maradt meg a paradicsomnak; halántékain
21 21|        szobában; a selyemzsinóron maradt gyémántkeresztkét a férjnek
22 23|    belseje felé tartott.~A parton maradt a másik csónakot, mely Góliáth
23 25|           fel az esküdt úr –, hol maradt az én fejem? Te Jancsi,
24 25|        csakhogy, mivel az apámról maradt rám – avitikum.~– Nem ez