Fezejet

 1 5 |    valamit. Tehát megismerte a leányt, megszánta annak elhagyott
 2 7 |        ormánya látszik –, ahol leányt akart uraságod ölelni, aztán
 3 7 |    utána kiáltott:~– Sándor! A leányt távolítsd el az ablaktól,
 4 7 |    rokon. Találtunk alkalmat a leányt megláthatni; szebb volt,
 5 7 |      fölött; nekem kell vala a leányt elrabolnom, negyedmagammal
 6 7 |     futnom Kéturfalvára, hol a leányt a Szilárdy-kastélyban rejtettük
 7 7 |      kétségbeesetten keresse a leányt a világ mindegyik szegletében,
 8 7 |        meg itt szemeid előtt e leányt; megölöm, ha tőled másként
 9 8 |        a mindentől elhagyatott leányt nemeslelkű hűséggel vevé
10 10|     Ekkor a hitelező beperli a leányt; s miután a tökéletes vagyonhiányt
11 10|  lélekerejében meg nem ejthető leányt átkos vágyainak feláldozhasson,
12 10|        bosszúálló megfosztja a leányt őszinte kedvesétől, megfosztja
13 11|       üdve, s nem bocsátotta a leányt, hanem még közelebb vonta
14 11|         ölelnie adá az imádott leányt; de e pillanat fájdalma
15 12| Hirtelen meglátja Bálnait és a leányt; megütközik, közelebb lép
16 13|       kamatokkal együtt vagy a leányt; mi szívesen odaengedjük
17 13|  megbántottál; ismerem a másik leányt is; vigyázz, mert azt is
18 17|  velünk jött apját nyomozni, a leányt pedig átadta szerecsenjének,
19 17|  indultak keresni az elrablott leányt; maga a pusztabíró is paripájára
20 18|      ne bolygasd!~– Tehát azon leányt Góliáth Péter elrabolta.~
21 18|        a háznál, asszonyt vagy leányt?~– De bizony egy kormos,
22 21|  kényelemmel ellátva, hova egy leányt akar rejteni, kibe szerelmes,
23 21|         A szerecsen eltemeté a leányt, de nem bosszúját, s midőn
24 21| indulatában először átölelte a leányt, kit tőle sem ég, sem föld