Fezejet

 1 1 |        Erőtlen testben erőtlen lélek. Ez volt anyja Jankának,
 2 2 |       és a kútágason kívül egy lélek sem volt az udvaron.~– Nézd
 3 5 |    ugyan anyjától öröklé, de a lélek apai hagyomány volt benne,
 4 5 |    neki, mondom, lelkéből való lélek, osztályosa sűrű bajainak
 5 5 |  hullását számlálja.~– Vádol a lélek – szólt arcára tapasztva
 6 5 |        az ifjú gróf. – Vádol a lélek, hogy őket így el tudtam
 7 6 |      hogy rangja mily magas; a lélek magassága előtt letörpül
 8 6 |       rangfokozat, a két rokon lélek egymással egyenlőnek érezte
 9 7 |     tanyára, mintha egy gonosz lélek küldene kinyújtott kézzel
10 7 |    közel dobognak, midőn a két lélek mintegy egymásba folyva
11 7 |        lélegzet összevegyül, a lélek lát ilyenkor, nem a szemek;
12 10|         de magasztos, fennkölt lélek mindkettő, kik az események
13 11|    zivatarnak, midőn minden jó lélek első gondjának tartotta
14 11|   feketék voltak.~Aludt minden lélek.~Ekkor Bálnai a kivilágított
15 11|       volna az ember, hogy két lélek bujdosik karöltve: az egyik
16 13|       a természetadta jólét, a lélek boldogsága, az elégültség,
17 17|       az utcára, még akkor egy lélek sem volt kinn, mert minden
18 20|   rémes, hajborzasztó, mitől a lélek rázkódik meg belsejében.~–
19 21|      mind azt beszélik, hogy a lélek saját lakában idegen, az
20 21|       a kígyó lakik. Te fekete lélek, fekete lakója a kék ablakú
21 22| látogatta kietlen tanyádon s a lélek kínzó férgei. Ott fogsz
22 23|    sehol egy hang, mely emberi lélek jelenlétét elárulná.~Hallgatózva
23 23|       a szél, mely tán kísértő lélek szárnyának csapása, halottszagot