bold = Main text
    Fezejet                                        grey = Comment text

501 15  |              fogunk rajt csodálkozhatni, hogy Dömsödi úr cselédeit azon
502 15  |       következtében azon választ nyerve, hogy fenn érintett, de minden
503 15  |            sátorfával, minek értelme az, hogy nyakába ölté az országutat,
504 15  |               ölté az országutat, vagyis hogy minden körülírás nélkül
505 15  |               nőttön-növekedvén azáltal, hogy akárhol valamely lyukra
506 15  |        Hozzájárult még azon gondolat is, hogy e puszta csárda és ennek
507 15  |               kell engedni azt az egyet, hogy hatalmas kocsis volt, virtuóz
508 15  |             párját; csak az az ördögség, hogy K…-től H*-ig nincs kikövezve
509 15  |           találtatott; hanem annyi igaz, hogy aki jelenben K…-tól H*-ig
510 15  |                 ig akar jutni, azonfelül hogy az égi csillagokkal jó ismeretségben
511 15  |                 erősen feltette magában, hogy sem kérd, sem hall, hanem
512 15  |               nagy szomorúan tapasztalá, hogy az amily hosszú, éppoly
513 15  |                   minek oka az lehetett, hogy a lovak száján a zabla kelleténél
514 15  |                következése pedig az lőn, hogy Dömsödi úr hintaja a francia
515 15  |                Majd a nyakad közé rakok, hogy arról emlegetsz meg! Aki
516 15  |                 méltán megbosszankodott, hogy amúgy törökösen fel nem
517 15  |                  filozófia: hinni kezdé, hogy csakugyan kell lenni sorsnak,
518 15  |              mely nem akarja megengedni, hogy ő mai nap H*-ra jusson.
519 15  |                 az is hihető lőn előtte, hogy talán valami jó vagy rossz
520 15  |            továbbá az is rémlék agyában, hogy tán nem is a legistenesebb
521 15  |                 nem azért van a világon, hogy ránézzen az ember! Ej, hány
522 15  |             logikai okoskodás tanúsítja, hogy Dömsödi úrnak igen-igen
523 15  |                száz szónak is az a vége, hogy Dömsödi úrnak le kellett
524 15  |                  a kívánt eredménye lőn, hogy a Bucephalusok tökéletesen
525 15  |               tekenős béka.~Lőn azonban, hogy a napnak jobb lovai volnának,
526 15  |           jegenyéket majd úgy eltemetve, hogy csak hegyök látszik ki,
527 15  |             gyors közeledése gyaníttatá, hogy nem darab fa.~Dömsödi úr
528 15  |       pisztolyait oldalzsebében, s érzé, hogy azok össze vannak ázva,
529 15  |                sűrű és masszív sötétség, hogy hátát vethette neki az ember;
530 15  |              Amaz is csak azért sült el, hogy lobbanásával megmutassa
531 15  |              Futni akart, de attól félt, hogy éppen karjaiba fog futni
532 15  |                szenvedett a spektábilis, hogy nem tud felkelni a földről?
533 15  |       látatlanhoz –, hisz vehette észre, hogy a bakon ültem; én csak szegény
534 15  |              csak egy percig kell látni, hogy teljes életében fogvacogva
535 15  |                 meghúzta magát, s hitte, hogy ha soha nem is, de most
536 15  |             ember.~Dömsödi úr azt hitte, hogy az ördögökkel van dolga;
537 15  |             dolga; az eszébe sem jutott, hogy a csavargót a vele volt
538 16  |                iszonyú sejtés remegteté, hogy ama két arc egy.~Megjelent
539 16  |              ravatalhoz, s kérdezé tőle, hogy ismeri-e azt, ki ott halva
540 16  |             semmit.~Azzal áltatta magát, hogy ez egész csak egyike gyötrő
541 16  |                 ragaszkodék a reményhez, hogy ennyi iszonyút nem adhat
542 16  |                 nézett annak szeme közé, hogy Dömsödinek a vér kezdett
543 16  |            roskadozó vállait. – Tudod-e, hogy milyen szép volt ő? Olyan
544 16  |               férfihoz illő.~Dömsödi úr, hogy pártfogoltatását vette észre,
545 16  |                 a peregrinushoz. – Igaz, hogy sokat vétett e szegény leány
546 16  |         körülállók.~Feltekintett, kérte, hogy a család minden tagjai bejőnének,
547 16  |                bejőnének, s mondák neki, hogy mind jelen vannak.~Ekkor
548 16  |                  esküszöm azon reményre, hogy őt ott fenn még egyszer
549 16  |               fogom, esküszöm és vallom, hogy azon ember ott azon Dömsödi
550 17  |             adósai vagyunk, noha tudjuk, hogy a bosszúállás nekünk nem
551 17  |  megnyomorítójokon végbevisznek. Akarom, hogy ezen éjszaka olyan emlékezetes
552 17  |            pusztulásnak éjjelei. Akarom, hogy azon ítéletről, melyet a
553 17  |         egyenkint ide és esküdjetek meg, hogy egy szót, egy célzást sem
554 17  |                 férfiaknak. – Nem tudod, hogy mit akar bíró uram, csak
555 17  |               Magdus, nem akarjuk tudni, hogy mit ettetek, csak mondd
556 17  |                 kővel úgy mellbe ütötte, hogy a lovas kicsinybe múlt,
557 17  |                  a lovas kicsinybe múlt, hogy ki nem esett a nyeregből,
558 17  |             oldalba szúrta István úrfit, hogy azon a helyen rogyott össze;
559 17  |         ijedtségben eszünkbe sem jutott, hogy azt az embert el kellene
560 17  |            döféstől ugyanúgy odáig lett, hogy két hétig azt sem tudtuk
561 17  |                  nagy sokára mondta meg, hogy az az ember volt, aki –
562 17  |             elébb eszünkbe jutott volna, hogy utána kellene eredni, de
563 17  |             kiégetni, kezeit elvagdalni, hogy ne láthasson, ne szólhasson
564 17  |               sikolta felszökve Dömsödi, hogy a pusztabíró rátekintett;
565 17  |                 úgy éljek, amilyen igaz, hogy te meghalsz!~– Meghalsz,
566 17  |        pusztabírótól. Elismeré mindenki, hogy az ő vesztesége nagyobb,
567 17  |                  De ne félj, megígértem, hogy pártfogásom alatt leszesz
568 17  |             utolér; az enyém megmutatja, hogy merre fuss. Öt perced van
569 17  |                 siess!~Az ember anélkül, hogy megköszönné a szabadítást,
570 17  |            ereszkedék le a háztetőről, s hogy a szabadban érzé magát,
571 17  |                  lélegzetét attól félve, hogy a távolban meg fogják hallani.~
572 17  |                 mérgesen alá; azt hitte, hogy azok is őtet nézik, s lehúzta
573 17  |                   kezével megtapintandó, hogy mi az.~Irtózat!~Egy holttest
574 17  |                  már ekkor H. városához, hogy a toronyőr kürtfuvallását
575 17  |                 hírül adá az éjszakának, hogy „Tizenegyet vert az óra”.~
576 17  |                  mikor már attól féltem, hogy nyomodat vesztettem. Ne
577 17  |                 kik azonnal bevallották, hogy Dömsödi Góliáth Péter bérelte
578 17  |            Telezsák azt izené Bálnainak, hogy csak két szót akar véle
579 17  |              akar véle szólani és hiszi, hogy e két szó ki fogja őt szabadítani
580 17  |          farkasgúzsba volt vetve. Kérte, hogy tartsa oda a fülét. Bálnai
581 17  |                 a körülállók azt hitték, hogy mindjárt a szél üti meg.~–
582 17  |                 annyira magánkívül volt, hogy az ajtót nem tudta kinyitni,
583 17  |               pusztabíró azon kérdésére, hogy „mi baja”, azt úgy megragadta,
584 17  |               baja”, azt úgy megragadta, hogy öltönye fesledezett ujjai
585 17  |           tekinte a pusztabíró szemeibe, hogy a jámbor ember maga is elborzadt
586 18  |            völgyeken, hegyeken,~Kiáltok, hogy hol vagy…~Népdal.~Késő délben
587 18  |                Kóbor pásztorok beszélék, hogy korán reggel az orgoványi
588 18  |               kedvesét a sírba letették, hogy könnyeivel áztatta volna
589 18  |             ellenségét a sírba letették, hogy megátkozhatta volna azon
590 18  |                 azt kérdék viszont tőle, hogy mi köze neki oly némberhez,
591 18  |                  ki nem zöldít; látszék, hogy kitéphetlen bánat férge
592 18  |           senkivel nem közölve, látszék, hogy napról napra fogy és halaványodik.~
593 18  |            lépett be a szobába jelentve, hogy odakünn egy utazó várakozik,
594 18  |            alakot, de nem merte ráfogni, hogy kicsoda.~Bálnai Pista volt
595 18  |                 mikor felébredek, látom, hogy sírhalmon aludtam; nappal
596 18  |                  mind bezúzta, nem érzé, hogy az üvegdarabok kezét összemetélték.~
597 18  |             elvetted őt tőlem, elvetted, hogy egy nyomorúnak legyen bitangjává?
598 18  |                  életem minden örömétől, hogy azt mint egy kopott pénzt
599 18  |                  magát; mondhatta volna, hogy éppen azalatt, míg beteg
600 18  |                  megjelen előtted, tudd, hogy akkor én sorsom átka elől
601 18  |              gúnyolni, azért nem mondom, hogy élj boldogul; két dolog
602 18  |            naponnan imádkozom; egyik az, hogy te elfelejthess, másik az,
603 18  |                  elfelejthess, másik az, hogy ha megtalálom testvéremet
604 18  |                végzém. Már azt megértem, hogy aki egyetlen barátom volt,
605 18  |                   még azt kell megérnem, hogy ellenségem csókolja lábamat,
606 18  |          kötelesek volnának előre tudni, hogy mi lesz történendő, diadalmas
607 18  |             észrevettél; jusson eszedbe, hogy grófunk a börtönből ásott
608 18  |               becsületes emberré tett, s hogy boldogsága attól függ, mint
609 18  |           lángokkal forrott a vér.~– Hát hogy az elején kezdjem, megkövetem
610 18  |              asztalon, aztán nézdegélem, hogy mit lehetne eladnom, hogy
611 18  |                hogy mit lehetne eladnom, hogy egy koporsót csináltathassak
612 18  |           emberének; azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e vagy száz forintot
613 18  |            pénznek hírét. Azt gondoltam, hogy csak tréfálkodik. Hanem
614 18  |                  Hanem erősen állította, hogy csak menjek vele, s azzal
615 18  |               ült; elsőbb azt gondoltam, hogy maga a nagyságos ördög úr,
616 18  |               szaladni; de mikor láttam, hogy úgy szót fogad annak a fehér
617 18  |                  a fehér képű úrnak, meg hogy szarva nincsen: nekibátorodtam,
618 18  |            bekötötték a szemeimet azért, hogy ne lássak, s mentünk egy
619 18  |             reggel felé, mert este volt, hogy elindultunk, valahol megálltunk.
620 18  |                   oldalba is rúgtam úgy, hogy két óra hosszat vonított;
621 18  |            kiteregetve, onnan gondolnám, hogy annak a jó úrnak felesége
622 18  |  visszaladikáztatott, de rám parancsolt, hogy senkinek ne merjek arról
623 19  |             halálos ellenséged; kívánom, hogy ne legyen csendes kimúlásod.~
624 19  |                 a haláltól, hanem attól, hogy pénzeit nem viheti magával.~
625 19  |            Lehunyta szemeit és azt hivé, hogy megholt és rémlék előtte,
626 19  |              fekve halni meg; azt hitte, hogy majd úgy el fogják temetni,
627 19  |                már nem volt annyi ereje, hogy azt onnét kimozdíthassa.~–
628 19  |        idejekorán el kell hagynia.~Érzé, hogy órája nemsokára ütni fog.~
629 19  |               derék fiú vagy Pista. Kár, hogy olyan szegény legény vagy,
630 19  |                  jöttél? Hallottad ugye, hogy beteg vagyok? Látod, pedig
631 19  |                nincs. De mégis szeretem, hogy itt vagy. Kivált, hogy pénzre
632 19  |                   hogy itt vagy. Kivált, hogy pénzre nincs szükséged.
633 19  |                  nincs szükséged. Tudom, hogy azóta felszaporítottad azt
634 19  |                  várj! Esküdjél meg hát, hogy nem fogsz nyúlni pénzeimhez,
635 19  |           hagyományait, mikből kiderült, hogy Lilla nem Gyékény Márton
636 20  |             kívánt néki? Tán azt akarja, hogy a zápor mossa meg koporsója
637 20  |                 De a kegyes ember tudja, hogy mit fogna tenni akkor, és
638 20  |             vesűt vőn elő és kalapácsot, hogy annak födelét fölfeszítse.~
639 20  |                kutyáját hítta, s később, hogy az nem szűnt meg ugatni:~–
640 20  |          elhaladt a sír mellett anélkül, hogy a sötétben annak szétdúlt
641 20  |               Ejnye no, bomlott kutyája! Hogy ugatja azt a varjút, azt
642 20  |                minden hangról azt hitte, hogy az ő árulója.~Ismét meggyújtotta
643 20  |               azt hitte a kegyes férfiú, hogy az ember él, oly valami
644 20  |                végre meggyőződék felőle, hogy az ember meg van halva,
645 20  |                 reá bámult.~Azt mondják, hogy amely halottnak a szeme
646 20  |                arccal a földre fektette, hogy rá ne lásson többé, s kihúzta
647 21  |                 a csendbe.~Azt állítják, hogy az anyát és gyermekét érzéki
648 21  |                legkedvesebbikével, érzi, hogy egy lény van a világon,
649 21  |            vonásokon, mind azt beszélik, hogy a lélek saját lakában idegen,
650 21  |                  Félsz tőlem? Nem tudod, hogy ki vagyok? A gyűlölség és
651 21  |                  veszi kezébe, azt híve, hogy tán ez ajándék meg fogja
652 21  |           először meglátta őt, már érzé, hogy e leány lesz az, kiért élte
653 21  |         kimondhatlan utálattal, s érezé, hogy e férfi lesz az, ki miatt
654 21  |                sugallat azt mondta neki, hogy mindezen lehetne segíteni,
655 21  |                 nem élne.~Tudtára esett, hogy apja egy ingovány közepén
656 21  |                 vénsége napjait anélkül, hogy valaha éltében megtudták
657 21  |              megtudták volna az illetők, hogy él-e és hol?~Mindezeket
658 21  |           megöletett; a sors úgy akarta, hogy nemcsak fia akaratja, de
659 21  |                Előre számítgatá magában, hogy hosszas együttlét alatt,
660 21  |                 úgy megrázák lelkületét, hogy amint Góliáth égő indulatában
661 21  |            világból, elég volt azon hír, hogy Dömsödi gyilkosára halálítélet
662 22  |                 nem jut senkinek eszébe, hogy mi jó volna, ha a háta közepén
663 22  |                 volnának, hanem az igen, hogy utaid sárosak, hogy mocsáraid
664 22  |                igen, hogy utaid sárosak, hogy mocsáraid töméntelenek;
665 22  |                 de az ember úgy látszik, hogy nem sokat törődik velök.~
666 22  |                 nem tudunk egyebet, mint hogy fiatal ember, s hogy egy
667 22  |                mint hogy fiatal ember, s hogy egy évvel ezelőtt került
668 22  |              lyány volt; ahelyett tehát, hogy mint illik, teljes tehetsége
669 22  |             szemei elfordultak; anélkül, hogy egy szót szólt volna, féltestével
670 22  |      aláhanyatlott.~Kívülről hallatszék, hogy a gólyaláb bezárja az ajtót.~–
671 22  |                  a kapun kívül tanúsítá, hogy a rabló vagy élve, vagy
672 22  |             mered azt mondani valakinek, hogy gyilkos, gazember? Hát nem
673 22  |                Tehát magad is elismered, hogy egy halállal neked tartozom,
674 22  |                  jelt nyomott homlokára, hogy átkozott legyen az, ki őt
675 22  |               keservesen sírni; gyanítá, hogy mi történik vele.~– Úgy
676 23  |               szerencsétlen apa remélve, hogy ott fogja nejében találni
677 23  |               oly fájdalmasan elmondani, hogy akitől úgy iszonyodott,
678 23  |         szorongatá, összecsókolta.~Érzé, hogy azok is üresek; ki viselni
679 23  |            gallérjánál, nem vette észre, hogy halott; azután sikoltozva
680 23  |                kérdé széttekintve. Érzé, hogy a legboldogabb helyen, kedvese
681 23  |                keblén van; de nem tudta, hogy honnét és mint jött e találkozás,
682 24  |             sikoltja föl sírja mélyéből, hogy él!~Melyre a remegő hang
683 24  |          bátorsága azt a vizekbe szórni, hogy a jövő holdújultáig meghaljon
684 24  |               salakot kavarta volna fel, hogy attól a csillagok ne látszassanak;
685 24  |                  rajta, nemigen látszik, hogy ember járna benne.~– Góliáth
686 24  |             szájamban hordom rá a vizet, hogy zöld maradjon. Virágos volt
687 24  |                ágát rágtam le fogaimmal, hogy kereszt legyen sírja mellett.
688 24  |               nekem azt kell számlálnom, hogy hányat cseppenik; elszámolok
689 24  |               örökször ezerig reménylve, hogy majd eláll, és mégsem áll
690 24  |               azt kell téjjel táplálnom, hogy sokáig éljen, és sokáig
691 24  |          kedvesemet, a szelíd angyalt, s hogy el ne rabolhassa, kénytelen
692 24  |             vérszomjú kezéből a poharat, hogy az a keserű, ami benne volt,
693 24  |               még ekkor hátra, de kelle, hogy megteljen a keserű kehely;
694 25  |                 ki nem találta volna is, hogy a föld forog, ők bizonyosan
695 25  |             bizonyosan bemutatták volna, hogy a föld tántorog, elannyira
696 25  |                fizika, miután bemutatja, hogy ennek oka egyenesen a föld
697 25  |                  megenném, ha volna, nem hogy még neked adjak belőle.~
698 25  |                 volna.~– Balgatag ember! Hogy szaladnánk; repülünk, repülünk!~–
699 25  |               lehetetlen.~– No én tudom, hogy repülünk, nem érzem a földet
700 25  |             mindjárt megmondja a Jancsi, hogy megyünk-e, vagy csak repülünk.~–
701 25  |               Hanem én – én – nem tudom, hogy hol hagytam a fejemet, pedig
702 25  |                 Jancsi elindult, látván, hogy hányadán vagyunk, s kis
703 25  |                csak, keresd, mert tudod, hogy anélkül haza nem mehetek.~–
704 25  |                  venyigével.~Hideg volt, hogy az embernek a lelke is didergett.~
705 25  |               tisztulni kezde elannyira, hogy már saját lábait mindenik
706 25  |                azon kezdte pályafutását, hogy a szánkót beledöntötte a
707 25  |             elmés felelet azt tanúsítja, hogy a kis bukhenc sokat kivett
708 25  |                oda való volt, elannyira, hogy Jancsi segedelmével a helyreállított
709 25  |               korbácsolják; ráfoghatjuk, hogy fázik.~Beretvánál élesebb
710 25  |                  fájdalmaidat, én tudom, hogy mit tesz az, egy egész délután
711 25  |               fakószán kaselejébe.~– No, hogy könnyebben csússzék a szán! –
712 25  |                 vigasztalja magát azzal, hogy én magam sem értettem.)~
713 25  |                  vették egy ízben észre, hogy a szánkó szokatlanul megkönnyebbült,
714 25  |                azon helyzetkülönbséggel, hogy míg az esküdt úr és a cigány
715 25  |               egy tányérral leborítanak, hogy el ne vigyék a macskák.~
716 25  |               hirtelen úgy kijózanodott, hogy védszentjei nevét sem tudta
717 25  |                   talán azért haragszik, hogy kutyának neveztem? Farkaskám,
718 25  |                  csak nem pokol a béled, hogy mind a kettőnket meg akarj
719 25  |            elfuruglyálni, elég az hozzá, hogy végső szorongattatásai közepett
720 25  |                 azután befogta az orrát; hogy ez nem használt, szemeit
721 25  |                   míglen végtére rájött, hogy a füle az, mely ezen iszonyú
722 25  |                 Hármat kellett lehelnie, hogy összeszedhesse magát.~–
723 25  |              magát.~– Mith? Hogyanh? Hát hogy mersz, te gazember cigány
724 25  |              helyet foglalni? Nem tudod, hogy én vagyok a tekintetes esküdt
725 25  |      megszűntével visszatértek a kashoz.~Hogy ott esküdt úr mint bírt
726 25  |                egy idő múlva tapasztalá, hogy azok újólag megjelentek
727 25  |                  művész magában, látván, hogy mindenünnét zár alá van
728 25  |        összejöhet, kifordítja a bőrit, s hogy még az unokáiknak is halálos
729 26  |                Végre meggyőződék felőle, hogy Góliáth használva a Tisza