Fezejet

 1 5 |  szerencsétlen himlő nyavalyája arcát annyira elcsúfította, hogy
 2 6 |    ajkait, de nem csókolja meg. Arcát visszavonja, s a lyánka
 3 7 |     keblére s kezével eltakarja arcát.~Az ifjú is felszökik; háborodottan
 4 7 |       öklét feje fölé emelte és arcát hátrafeszíté, mintha le
 5 7 |      ilyen, azután vad, bánatos arcát lecsüggesztve, érctelen
 6 8 |      haldokló vánkosaiba temeti arcát és nem sír.~Kis asztalkán
 7 8 |       lyánka fölemeli fájdalmas arcát, s anélkül, hogy félreértette
 8 8 |        a vánkosok közé rejtette arcát, kezeit homloka alá téve.~
 9 8 |     harmadszor is, s az alvó nő arcát megcsókolá.~Oly hideg volt
10 8 | magasztos kínban remegő halvány arcát felemelve úgy állt egy percig,
11 8 |         lyánka felemeli könnyes arcát, s két kezét összetéve letérdel
12 12|     fájdalmas tekintete kedvese arcát lesé –, már éledezni kezd,
13 12|       vivé az ifjúhoz mosdatlan arcát, hogy a szájából kidűlő
14 13|   halovány leánykát, s könnyező arcát annak ölébe rejté.~– És
15 18|       egy mosoly nem deríté fel arcát, egy fölösleges szó nem
16 18|        isten tudja hová.~Bálnai arcát egyik kezébe fektette.~Feje
17 19|  zokogott. Mikor sárga barázdás arcát felemelte, azon a legigazibb
18 19|     most fektess rá! – szólt, s arcát a halál szeplői verték ki.~
19 19|      szemei üvegesedni kezdtek, arcát szederjes foltok ülték el,
20 20|     csontkezek cirógatnák végig arcát, s feléje hajló arcok susognának
21 21|     iszonyodva fordítá el onnan arcát.~A sírás megszűnt. Jéghideg
22 21|        magát, ott keblébe vonja arcát, fekete hajzata kígyókká
23 23|  fektetve, fehér ruhában, fehér arcát a hold süti, vonásai hidegek,