Fezejet

 1 1 |       válnának, s nekiiramodván, addig meg sem állott, míg a mázsaház
 2 3 |     szegény Gáspár koporsójában? Addig is pihenj, kedves elsőszülöttem! –
 3 5 |       egyszersmind a szekere is, addig a felső falu hivalkodó fennhéjázással
 4 5 | elvihette volna az óperenciákra, addig az alsó falu még lovai számára
 5 5 |    megelégedésre és boldogságra, addig őnekik különös szabadságukban
 6 5 |       mérgezte be fiatal szívét, addig atyja abban találta gyönyörét,
 7 6 |        élénkült fel, nem nyugvék addig, míg ennek, bárha csak részleg
 8 7 |         az egyszer megszorít, ha addig él is, belekóstol a lába
 9 7 |       tüskén-bokron keresztül, s addig lélegzetet sem vesz, míg
10 10|       hogy Pesten. S akkor aztán addig kellett lótnom-futnom, míg
11 10|       ennek képeivel gazdagítja, addig Janka a világot a legfekélyesebb
12 12|          nem állja a sarat, s ha addig agyon nem verték, bizonyosan
13 12|          Ha kihallik, a betyárok addig hajigálnak köveket a kútba,
14 12|     hanyatt esik az asztalról, s addig meg sem áll, míg tökéletesen
15 13|         Persze, hogy is ne! Majd addig árkon-bokron túltennénk
16 15|          majd én elmegyek értök, addig tessék itt engemet bevárni,
17 15|          szoktam olykor dégálni; addig is tessék lenni türelemmel
18 17|      szaporán és nesz nélkül. Én addig őrzeni fogom az elítéltet.~
19 17| haragítottál; nem fogsz meghalni addig, míg az én házamon belől
20 18|     magát szállítva be, ott várt addig, míg szürkülni kezde az
21 18|          élve találjam. Ne félj, addig nem halok meg, míg számadásim
22 25|   kerülünk, őket hátrahagyjuk, s addig megyünk, míg ugyanazon az
23 25|    cigány egymás ölébe hullának, addig táblabíró úr testének egész