Fezejet

 1 1 |            megy és néz, és nem lát semmit; haragszik, és nem tudja
 2 1 |     lehetetlen?… no de nem szólok, semmit sem szólok; úgyis látom,
 3 1 |            a torokhang ura, holott semmit sem mutatott a legénynek
 4 1 |           remélt, és mégsem látott semmit; de ez általános okokon
 5 1 | pusztulását, azaz tulajdonképp már semmit sem látott; a vett sebek,
 6 2 |            Pedig ez egész csatazaj semmit sem jelent egyebet, mint
 7 2 |          üdvözleni akartam; bizony semmit sem egyebet. Kedves apám,
 8 2 |          malacok szerteszaladva.~– Semmit sem tudok róla! – ordítja
 9 2 |   következés.~Az apa nem szól erre semmit; ajkait összeharapja, szemei
10 4 |            ártatlansága bűvkörében semmit nem tudó, csak tűrni és
11 5 |            ablakokkal; s e részben semmit sem akart tanulni szomszédjaitól,
12 5 |             miután olajból készíte semmit, tudott-e viszont semmiből
13 5 |         jelennel és az anyagiakkal semmit sem törődve. Ismerek én
14 8 |          el valahova.~Erre a leány semmit nem felel, hanem a madame
15 8 |         vették észre magukat, hogy semmit sem tudtak végrehajtani.~
16 9 |           A megszólított ártatlan, semmit nem tudó arculattal fordul
17 14|             biztosok nem tudnak rá semmit mondani, törvényszék eleibe
18 16|        fekszik?~Góliáth nem felelt semmit.~Azzal áltatta magát, hogy
19 17|            senkinek, én nem tettem semmit!~– No csak hagyd abba, Magdus! –
20 17|         csak várd végit!~– Ne félj semmit, leányom – szólt szelídebb
21 18|       lehetett csak látni, egyebet semmit, hanem az a sziget ugyan
22 25|          nem szoktam benne tartani semmit, csakhogy, mivel az apámról