Fezejet

 1 1 |          ellátott bikaakol tűnnek föl le nem írható, regényes
 2 1 |        ficamodva.~A bika nem kelt föl, mosolygó arcot sem mutatott,
 3 1 |          tűzfecskendők nyargalnak föl s alá, anélkül, hogy valakinek
 4 5 |        boltozatán felül, honnét a föl nem törlött könnyek hullását
 5 6 |     hölgyben oly kincset fedezett föl, minőt ez ideig hiában keresett,
 6 7 |        nincs oly rossz, mit rólad föl ne tennék, gróf Szilárdy
 7 8 |        búskomolyság, melyet semmi föl nem deríthetett; az az ábrándos
 8 10|        neked a szolgabírói polc!… Föl veled a dicsőség fényhelyére,
 9 10|         tudott, s ha déli álmából föl nem verték, nem volt nálánál
10 10|     metélt fidibuszokat.~Ő hordta föl a borokat az ivók számára.~
11 13|           A beteg leányka ma kelt föl először betegségéből. Oly
12 14|         dolog, míg Bognár Jancsit föl nem kötötték! Akkor még
13 17|        ember!~– Máglyán! – ordítá föl a tömeg. – Tűzzel ölt, tűzzel
14 18| helybenhagyatott.~– Úgy! – kiálta föl vad örömmel Bálnai. – Kézrekerült-e
15 18|         Mennék őt fölkeresni, míg föl nem találnám; eddig, ha
16 20|   megállapodik. A sírt ma hányták föl, de ha az eső úgy akarja,
17 20|        megtalálni.~A sír még csak föl sincs hantolva.~A kegyes
18 22|       majd egy sereg vadrécét ver föl fészkeiről, mik hápogva
19 24|            mintha mondaná:~– Kelj föl érzeni!~Megverte őt az Isten
20 24|        Hajszálai borzadva állanak föl önneve hallásától.~– Góliáth
21 24|      érthetlen hangokban sikoltja föl sírja mélyéből, hogy él!~
22 24|       sokáig!~– Óh, jaj! – ordíta föl egy emberkívüli hang, s