Fezejet

 1 1 |               márványobeliszk, melynek vén, bemohosodott betűi olvashatlanok.
 2 1 |           feketíték. – A toronyőr, egy vén, mogorva Quasimodo egyedül
 3 2 |               szakajtókosár.~– Hát te, vén bolond! – ily üdvözléssel
 4 8 |              említett estélyeken sem a vén morgolódó férjeknek, sem
 5 12|                van fagyva – susogá egy vén, ráncos képű nő, odaszagolva
 6 12|          mintha mindenki imádkoznék.~A vén Rónai, a pusztabíró volt
 7 13|            fizetni, azt fogadom! Hohó! Vén róka vagyok én már az ilyesekben,
 8 18|                                      A vén cigány~Utánad fáradok, nincsen
 9 18|              szólt közbe Leander –, mi vén, igen vén emberek vagyunk,
10 18|                Leander –, mi vén, igen vén emberek vagyunk, nekünk
11 18|             szobába, egyik kezével egy vén újmagyart húzva maga után
12 18|               mintegy felvillanyozva a vén cigányhoz, egyszerre kérdék
13 19|               zavarta fel koronkint:~– Vén zsugori! Alszol-e? Én vagyok
14 19|                fenyő koporsó nyúlik. A vén Gáspár nem retteg a haláltól,
15 21| gyémántkeresztkét a férjnek nyújtva:~– Vén bűnös, nesze, imádkozzál! –
16 21|        mindezen lehetne segíteni, ha a vén Dömsödi nem élne.~Tudtára
17 21|         számára lett volna teremtve.~A vén Dömsödi e szigetbe gyűjté
18 25|              mulattatóinak egyike, egy vén ordas hirtelen fület hegyezvén,
19 26|               mindenki, mint gazdátlan vén ebek a sövény melletti árkokban.~
20 26|          küszöbén, egyetlen lakója egy vén vízi kígyó.~Körül a nádtengert
21 26|            népének.~Tanyája szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra