Fezejet

 1 1 |        hallatszott rá, s a két úri hölgy körül hullámzani kezdett
 2 5 |      andalító elközelgtével az úri lak belsejében ajtócsattanások,
 3 5 |    Mindenkinek tette a szépet, úri hölgyeknek és parasztnőknek,
 4 5 |       a többi házak sorában az úri lak, tágas udvarán magas
 5 5 |   részeikkel együtt, akkoriban úri dámáknak neveztek, dámáknak
 6 5 |     valaki senki sem más, mint úri maga és hallgatott.~– De
 7 8 |        mécses ég, mellette egy úri hölgy ül, s Voltaire-t olvassa.
 8 8 |       óra üt… Tizenegy óra…~Az úri hölgy nagyot ásít, leteszi
 9 8 |    kezeit homloka alá téve.~Az úri hölgy pedig az asztalhoz
10 8 |   mozdulatlan maradt, s így az úri hölgy durcásan beletölte
11 8 |        elájulni! – évelődék az úri hölgy, s a lyánka karját
12 8 |     utána maga a lyánka is; az úri hölgy le hagyta őt hullani
13 8 |   annál többet panaszkodott az úri hölgy, szegény! A más hajából
14 8 |    anyja holtteste mellett.~Az úri hölgy egy ócska tükröt keresett
15 8 |       és hogy senkie sincs.~Az úri hölgy is közel volt a kétségbeeséshez;
16 8 |     reá ez idegen világban?~Az úri hölgy lelke is szerette
17 8 | letérdel és imádkozni kezd; az úri hölgy pedig felteszi vendégfürtjeit,
18 8 |       istenért! – kiált fel az úri hölgy kezeit összecsapva. –
19 11|   önelégült álomra; boldog, ki úri kandallója mellett, lágy
20 12|  Milyen kék az orcája!~– Pedig úri kisasszony – szólt egy másik
21 15|      gyeplőszárat saját becses úri kezeibe fogván, magát a