Fezejet

 1 1 |       mintha ő volna adós; ezt az urat meg kell becsülnünk, leányom;
 2 2 | vigyorogva bámultak reá, s Márton urat e kimagyarázhatlan magokviselete
 3 4 |           városa közönsége Márton urat „savanyú prófétának”, feleségét,
 4 9 |         prézes úr szobáját – mely urat ezentúl, rövidségnek okáért
 5 9 |           ujjomat, hogy a prézens urat ekképp saját rezidenciájában
 6 9 |       ekképp felmentvén a prézens urat ígérete beváltásától.~–
 7 9 |     karikába állanak, s a prézens urat közreveszik, ki is nagyon
 8 9 |       tentatinktúrás arcú prézens urat, s noha ugyan magyar hitű
 9 9 |     szedtevettézett. De a prézens urat egyik sem figyelmezteté
10 10|      alkalmával, melyben Bálvándy urat rendkívül erőtette a szolgabíróvá
11 10|     reggelen az érdemes táblabíró urat szokatlanul korán felverték
12 13|        agyba-főbe nézve táblabíró urat.~– Hallja, audiat! – kiálta
13 14|      szalmahegedűs, midőn Dömsödi urat meglátta, még haloványabb
14 14|         pedig ugyan senki Dömsödi urat nem vádolhatja. Akkor volt
15 14|      váltottak egymással.~Dömsödi urat nagyon megzavarta az eset.~
16 15|       felpofozni.~Szegény Dömsödi urat, vagy akarta, vagy nem,
17 15|    elindult a peregrinus, Dömsödi urat magára hagyva, ki kapva
18 15|          vagdalt, s vitte Dömsödi urat ismeretlen irányban és ismeretlen
19 16|       kell halnod még ma!~Dömsödi urat tökéletesen kitörte a hideg,
20 16|    peregrinus lesegítette Dömsödi urat a hintóból, ki alig tudott
21 25|          az izzadság.~A táblabíró urat is előhozták a kas alól,