Fezejet

 1 3 |          kend a lelkemet, bátyám uram!” s a fél világért fel nem
 2 4 |         a gyermek keze vérzik.~– Uram isten! – kiálta – mi történt
 3 5 |             Jajjajjaj! Nagyságos uram! Irgalom, kegyelem!~– Puff!~–
 4 5 |   Könyörüljön rajtam, tekintetes uram!…~– Hja, fiam – felel az
 5 5 |   Skóciában két fiatalember élt, uram, két diák, félgyermek, félférfi
 6 5 |        új férjét. Gyékény Márton uram azonban nem volt azon ember,
 7 12|        nem loptam én, pusztabíró uram, csak azért vettem le, hogy
 8 15|      ezen szavai szerint: „Magad uram, ha szolgád nincs!” saját
 9 15| megszólamlik a hang.~– Vigyázzon uram, ott egy széles gödör van,
10 15|      Tessék felkelni, méltóságos uram – szólt a peregrinus a holtra
11 15|       Itt van a hintó, nagyságos uram! – szólt az ember.~Dömsödi
12 17|     szenvednie kell, okosan bíró uram, kínozni fogjuk őt, elsőbb
13 17|             Itt vagyok, nemzetes uram – szólt tolakodó merész
14 17|     leány meghökkent.~– Nemzetes uram – kezdé bőgéshez készülő
15 17|        tudod, hogy mit akar bíró uram, csak várd végit!~– Ne félj
16 17|       mit tudsz róla?~– Óh, bíró uram, úgy emlékezem, mint a saját
17 18|       arany volt ott összerakva! Uram isten! gondoltam magamban,
18 23|           Az istenért, nagyságos uram, ne hagyjanak itt magamra!~
19 25|         nagyságos, nemzetes nagy uram, biz ez, mi tagadás benne,
20 25|   befagyott a torkom, tekintetes uram, nem lehet.~– Hm, az meglehet –
21 25| gondoskodom magamról. Tekintetes uram, nézze, ez a szegény cigány