Fezejet

 1 1 |              úri hölgy körül hullámzani kezdett a nép.~Következő pillanatban
 2 2 |              tért. A lélegzet maradozni kezdett tüdejében, s fülei zúgtak. –
 3 2 |              midőn új lakásában morogni kezdett a kuvasz. Márton úr volt
 4 4 |                enyhült, arca mosolygani kezdett.~– Mit fognak tenni velem,
 5 5 |      kézzelfogható ne lett volna, s nem kezdett olyat, amit később abban
 6 7 |                 ebet, mikor legyeskedni kezdett körülötte.~– Hallgass! –
 7 7 |                Benn az udvaron vonítani kezdett az eb, mire ő a kert mögé
 8 9 |                 neszre rakoncátlankodni kezdett a fiatalság, s amely tekintélyt
 9 10|           minden gondolat; a vér forrni kezdett ereiben, míg a velő csontjaiban
10 11|            hófuvatban a világosság felé kezdett törtetni.~A szél némely
11 11|               keble fokonkint lassabban kezdett pihegni. Lélegzetfogyottan
12 14|           mindig embertelenebb dolgokat kezdett véghez vinni. Homlokával
13 15|              éjfél előtt.~Az eső szűnni kezdett, a felhők felszakadoztak,
14 16|             közé, hogy Dömsödinek a vér kezdett alunni ereiben.~– Le térdre! –
15 16| pártfogoltatását vette észre, vérszemet kezdett kapni, s a betóduló jámbor
16 17|                e távolság is kisebbedni kezdett; túl az árkon pedig üldözés
17 17|             hűlt tetemei.~*~A napvilága kezdett besütni az ablakon, hajnalfényét
18 18|                ördögtövisből. A bujdosó kezdett emlékezni szelídebb fájdalmaira
19 22|               fején, s szíve hatalmasan kezdett dobogni.~Juci tőről szakadt
20 23|          meghalni egyedül!~Rettenetesen kezdett előtte világosodni a dolog;
21 25|                üvöltése ismét közeledni kezdett.~A cigány közelében egy