Fezejet

 1 2 |       Márton úr majdhogy ki nem jött a flegmájából. – Nem csinál
 2 2 |        Márton úr volt az ajtón. Jött szívében iszonyú bosszúval,
 3 2 |       miután nagy sokára életre jött is, sok ideig magánkívül
 4 5 |    egyenesen annak tiszteletére jött volna ide, hozzárohan, zsebéből
 5 5 |         azt látom, hogy rabolni jött ide, s agyonlövöm. Akkor
 6 5 |         Az apa rendkívüli dühbe jött; ha leányát hirtelenében
 7 7 |    hangnyomattal egy másik vele jött alak, kinek a felhajtott
 8 9 |        életében; e bizony azért jött most, hogy holta után elénekelje.
 9 9 |         prézes helyett az ördög jött el Mujkosnét kiénekelni.~–
10 12|        kiált Telezsákra az újon jött, s felemelve a kezében hozott
11 13|  Bálvándy úr meglehetős zavarba jött, minthogy arra nem számolt,
12 13| szállott fel előtte, vénasszony jött vele szemközt; rossz jóslatok!…~
13 16|      Eközben szüntelen közelebb jött a gyertyafény; egy csoport
14 16|      kiveresedtek, de könny nem jött belőlök; az ilyen fájdalom
15 16|  kereste a vigasztalást; az nem jött.~Kereste a kétségbeesést;
16 17|         öreg Rónai –, azóta nem jött vissza.~– Jaj nekem! – kiálta. –
17 17|       vetettük, azután ő velünk jött apját nyomozni, a leányt
18 19|        ki a világból, mint bele jött, és Körmös Gáspár nem fogja
19 20|  szárnyát odaszorította, és nem jött ki többé élve onnan.~      ~
20 22|        az út, melyen a gólyaláb jött, kivehető volt az elgázolt
21 23|      tudta, hogy honnét és mint jött e találkozás, nem emlékezék