Fezejet

 1 1 |            Miért jöttünk mi ide?~Az igaz, hogy ezen kérdést más akárki
 2 2 |             Márton sokat imádkozik. Igaz ugyan, hogy azt még mindig
 3 2 |    imádkozik, és igen kegyes ember.~Igaz ugyan, hogy cselédei bérét
 4 3 |            buzgósággal, hanem annyi igaz, hogy a fiú e gondoskodás
 5 3 |         pénzben húsz tallért.~– Nem igaz! Nem igaz! Nem igaz! – kiálták
 6 3 |            tallért.~– Nem igaz! Nem igaz! Nem igaz! – kiálták sorba
 7 3 |             Nem igaz! Nem igaz! Nem igaz! – kiálták sorba a zsacskók,
 8 5 |        Trójában épített falakat, ha igaz; tudta, hol javítani kell:
 9 5 |     lobogtak.~– Lehet! – ismétlé, s igaz hévvel rázta meg Rónai kezét,
10 7 |             egy kezével e.~– Már az igaz – erősíté a hasba-melles
11 7 |           bíratni.~– Óh, ha ez mind igaz! – hörgé Bálnai, s térdeivel
12 12|            e több pogácsát! Amilyen igaz, hogy az én botom jajfa.
13 13|           Lilla.~– Nem sok lesz, az igaz, de éppen elég.~– Mire elég?~–
14 15|            találtatott; hanem annyi igaz, hogy aki jelenben K…-tól
15 16|            férfi a peregrinushoz. – Igaz, hogy sokat vétett e szegény
16 16|      szavait.~– Esküszöm az egy élő igaz Istenre, kinek hatalma oszt
17 17|            adod, úgy éljek, amilyen igaz, hogy te meghalsz!~– Meghalsz,
18 19|            vagyok? Látod, pedig nem igaz. Semmi bajom nincs. De mégis
19 22|        átkozd meg magadat, az Isten igaz. Te becsületemet, apád boldogságomat
20 25| énkörülöttem forognak.~– De már úgy igaz, hanem én mégsem hiszem.
21 25|             pedig mindig üres.~– Az igaz – szólt az esküdt úr, igen