Fezejet

 1 2 |          Gáspár paréjos kertjébe, onnét rendesen agyonütve röpültek
 2 2 |       megérkezvén jó korán reggel onnét, hova tegnap este ment,
 3 4 |     indult a bokornak.~– Nem mész onnét! – kiálta rá fellobbanva
 4 5 |       Schweiz hóbércein, és látta onnét kicsinynek az embert, volt
 5 5 |           mintha felvárna valakit onnét.~A szoba egyik szegletében
 6 5 |         még csak el se szökhessék onnét, s ezen gyötrő dilemma közé
 7 7 |        hogy éjfél után lovagol el onnét, aztán még a kutya sem mordul
 8 7 |        vonult.~– Rántsátok el már onnét! – hangzék ismét. De senkinek
 9 7 |      olajfára kapaszkodott fel, s onnét bátorsággal tekinte le elleneire.~–
10 9 |         beleáll a göbölitatóba, s onnét osztja szét az irányadó
11 12|          szoktak.~– De ha egyször onnét mög kihallik a gyerök ordítása,
12 12|          én botom jajfa. Keljetek onnét, dajnák! A jégen kopogótokat,
13 12|         bátorsággal így kiálta le onnét:~– Most gyere ide, ha mersz! –
14 12|           s ekkor büszkén elrúgta onnét. Erre pokoli zsivaj lőn.
15 13|    malasztja és minden áldás, ami onnét felül jön, s nem megy emberek
16 13| rugaszkodott a háztető nyílására, onnét pedig minden gondolkodás
17 14|           a jászoltól, s kifutott onnét, mintha ostorhegyre vették
18 18|        ege! Milyen nagyot eshetni onnét! És oly hirtelen, oly véletlen
19 18|        nem találnék oda, hanem ha onnét fújna a szél, ahonnét akkor
20 19|        volt annyi ereje, hogy azt onnét kimozdíthassa.~– Milyen