Fezejet

 1 2 |     Márton úr, mely hogy később mily roppant meglepetést eszközle,
 2 2 |      kerítésébe ütött lyukon át mily figyelemmel kísérték cselekedetét
 3 5 |  támasztgatva, nyilván mutatók, mily nagy bizalommal viseltetik
 4 5 |       hitte – utószor életében, mily biztatóan ölelte őt át egy
 5 5 |      nem tudják, hogy egymáshoz mily közel rokonságban állanak.
 6 6 |       és bánatot. Ládd, most is mily sápadozó, mily szomorú,
 7 6 |          most is mily sápadozó, mily szomorú, mintha sírna; a
 8 6 | megismeré, feledte, hogy rangja mily magas; a lélek magassága
 9 8 |         gyengéit szemtől szembe mily édesen tudta simogatni,
10 9 |    segedelmével becsavarja, s – mily zseniális ötlet, a hajbodorító
11 9 |      Eljött az esti szellő”… de mily keze-lába törötten! Ha hallaná,
12 9 |         belenézhet, látandotta, mily kémiai procedúra ment végbe
13 9 |    tekintettel sem adá tudtára, mily kéménysöprői színezettel
14 9 |      Hát azt nem látják kentek, mily hosszú ökörfarka lóg ki
15 11|    néplelkészi pályája felől! S mily durva-prózaian rántotta
16 11|      alá képzelt egéből a való!~Mily emberszerető buzgalommal
17 13|         tiszta, hűs vize van…~– Mily jó lesz annak vizéből inni!
18 17|        Oh, azt senki sem tudja, mily szép jövendőket terveztem
19 18|     egyeneslelkűségnek, s mégis mily fájó gyanú ostorát kellett
20 18|       vidám, tölt arcú gyermek, mily kedvesen tudott kacagni