Fezejet

 1 2 |          Gyékény Márton, a kegyes férfiú; a másiké Bálnai Körmös
 2 2 |           szemöldei alul a kegyes férfiú, nézi feszülten és dühvel
 3 2 |         tekintete előtt.~A kegyes férfiú némán átkozódik, ökleivel
 4 2 |           képet, s midőn a kegyes férfiú reá tekint, a kép arca el
 5 2 |           nem volt, mint a kegyes férfiú leánya – Lilla.~– Mit? –
 6 2 |         inkább tudta azt a kegyes férfiú. Kifújta magát. Bosszúját
 7 2 |     leánya.~A kis Lilla, a kegyes férfiú leánya elhalaványul; szótlanul,
 8 2 |       kisleányt kihozta, a kegyes férfiú fakamrájába bevezette, a
 9 2 |          suttogja tompán a kegyes férfiú.~A kuvasz ráismer arra,
10 5 | mindenkitől tisztelettel említett férfiú maradt, igazi mintaképe
11 5 |         abban égve találtatott.~A férfiú helybenhagyólag bólintott
12 5 |          zúzták. A nagy tudományú férfiú vállat vonított e, szavajárásként
13 5 |          egy magas, sötét hajzatú férfiú. Az én emlékemben még most
14 10|         öltözött, ragyás arculatú férfiú toppana be szobájába, kiben
15 20|                          A kegyes férfiú~Ne bántsd azokat~A mohosult
16 20|          sincs hantolva.~A kegyes férfiú belevágja a sírba kapáját.~
17 20|          ott leskelődött a kegyes férfiú szomszédja ablakán, s most
18 20|          ki lőn kaparva, a kegyes férfiú vesűt vőn elő és kalapácsot,
19 20|      hallá azt szuszogni a kegyes férfiú, s tagjai megzsibbadtak
20 20|    pillanatban azt hitte a kegyes férfiú, hogy az ember él, oly valami