Fezejet

 1 15|          velök, minőket az egyszeri cigány tett a lovával, ki, mint
 2 18|                               A vén cigány~Utánad fáradok, nincsen
 3 23|        sietett csónakához. Társa, a cigány ott várta evezőre tett kezekkel.
 4 25|            nem ember ez, hanem csak cigány! – fogná mondani erre nemzetes
 5 25|            mert emberünk – igenis – cigány volt, ugyanazon cigány,
 6 25|              cigány volt, ugyanazon cigány, ki Bálnait Góliáthnak nyomába
 7 25|           uram, nézze, ez a szegény cigány talán még ma délután nem
 8 25|             a táblabíró úr. – Nosza cigány, tégy választást, melyik
 9 25|          hogy míg az esküdt úr és a cigány egymás ölébe hullának, addig
10 25|         macskák.~Esküdt úr és Bunda cigány, kinek ez alkalommal nagyon
11 25|         Ágnes pátriárka! – kiálta a cigány, s hirtelen úgy kijózanodott,
12 25|      felelgetett, s kis idő múlva a cigány egy sereg apróbb-nagyobb
13 25|            hóra.~– Jaaj! – ordíta a cigány, s kétségbeesésében, amint
14 25| vadállatokkal a művészet hatalma.~A cigány vevén észre a roppant színi
15 25|             hogy mersz, te gazember cigány énmellettem helyet foglalni?
16 25|          filantrópiáját kialudta.~A cigány csak folyvást dögönyözte
17 25|       pandúr éppen messze volt, s a cigány erősebben félt a farkas
18 25|           Szent Kajafás! – sápítá a cigány szájában hangtalanul maradván
19 25|          ismét közeledni kezdett.~A cigány közelében egy nagy fűzfát
20 25|            velök transigálni, azt a cigány nem láthatta, hanem egy