Fezejet

 1 1 |   hölgynek a gyermekded halovány arccal.~      ~– Jön! Jön! Jön!
 2 1 |      erősen sántítva; diadalülte arccal mutatott a leküzdött ellenre,
 3 3 |     olajszín szemekkel, halavány arccal és hollófekete hajakkal.
 4 4 |         oly szomorú, oly szilárd arccal ül ott, levett kalappal
 5 5 |          és oly mosolygó, nyájas arccal, hogy az embernek szinte
 6 7 | parasztruhában becsületes, nyílt arccal közelíté meg az ifjút, s
 7 7 |           felemelt, szégyentelen arccal lépett a haragvó elé és
 8 8 |         azután unatkozott, álmos arccal visszafordul, s kérdi a
 9 13|       ház~Amott van egy kis ház,~Arccal napkeletnek;~Keserű a leve,~
10 13|    bírákhoz visszatére. Könyörgő arccal fordult hozzájok:~– Uraim,
11 17|       mezítláb és vigyorgó vörös arccal.~– Itt vagyok, nemzetes
12 17|      vigyorogj – inté őt szigorú arccal a bíró –, felelni fogsz
13 17|        iszonyú bíráira rimánkodó arccal tekintve.~– Meghalsz, meghalsz! –
14 17|        nyomorú félelemtől izzadó arccal tekinte a pusztabíróra,
15 17|         egyik mosolygó, idvezült arccal feküdt ravatalán; mellette
16 18|     ruhában, halavány, fagylelte arccal, sötét szemei be voltak
17 18|           Megállj! – kiálta dúlt arccal Leander –, ott fáj, ott
18 18|       lesz történendő, diadalmas arccal tekinte rájok.~Azokra nem
19 20|         a halottat koporsójából, arccal a földre fektette, hogy
20 25|      ellenére gyakran aggodalmas arccal tekintgetett ki az érkezendők