Fezejet

 1 1 |        érzette, hogy emberére akadt; utósó, de minden erejét összeszedé,
 2 1 |        Néhány perc múlva elnémult az utósó harangszó is; a láng összecsapott
 3 4 | gyöngédséggel; ki még halála óráján, utósó leheletével is a te nevedet
 4 5 |             ellenében. Nem ez volt-e utósó szava is a haldokló grófnak
 5 5 |            saját gyermekeit, s kiket utósó áldásában saját fiával együvé
 6 7 |              Az első csók…? Talán az utósó csók!~Mindketten föleszmélnek
 7 8 |              a koporsót leszegezték, utósó reményét szegezék koporsóba.~
 8 8 |             betemették anyja sírját, utósó vigaszát temették be vele.~*~
 9 9 |             sárhüvelyét a mulandóság utósó szállására, aholott is az
10 11|             lát; védeni foglak vérem utósó cseppjével is, felháborgatom
11 11|              a b*i kaputól.~Amint az utósó ház is hátuk mögött maradt,
12 16|               csókjait pazarolta rá, utósó véres könnyét sírta homlokára,
13 17|            mint a hajón szomjazók az utósó csepp édes vízért, oly dühösen
14 17|    világítani a távolban az ablakot, utósó életerejét összeszedve,
15 19|              onnan letörülné, ki egy utósó imádságot mondana el a haldokló
16 23|             s benne két férfi, és ez utósó és legnagyobb csapás Góliáth
17 25|          Bizony csak szebb szó ez az utósó – szólt a barna művész a
18 25|             s azzal közakarattal egy utósó rémpillantást vetve a meg
19 26|              és sokan, kik megérték, utósó nyarokat érték még benne.