Fezejet

 1 1 |   eszméletlenül, rémülten, vakon sír, fut, átkozódik, imádkozik,
 2 4 |          azon nap; a közös atyai sír füveire harmat hullott,
 3 4 |    reggel harmat nélkül hagyta e sír füveit.~Ki tudja, hol s
 4 8 |   vánkosaiba temeti arcát és nem sír.~Kis asztalkán halvány mécses
 5 9 |          a néptömeg közül, s egy sír mellé hasra fekve, beteggé
 6 18|         mély volna is az, mint a sír, melybe kedvesem eltemettem.
 7 20|       üldözés ellen biztosít-e a sír? Tudja-e valaki gyűlölni
 8 20|      fogják nyomát megtalálni.~A sír még csak föl sincs hantolva.~
 9 20|    csaholással csapott el a dúlt sír mellett, s egy, az árokparton
10 20|         A temetőőr is elhaladt a sír mellett anélkül, hogy a
11 20| felkapaszkodni, midőn hirtelen a sír fenekéről egy erős kéz,
12 21| emelkedik.~A kisgyermek folyvást sír és nyüzsög.~Ekkor az ágyszőnyegek
13 22|        múlt időkből, egy virágos sír, hova pihenni ledőlhetek.
14 22| ostorozzon még álmaidban is, egy sír lesz az, melyet naponként
15 24|   halálfejarcát felemelve hozzá, sír:~– Miért kínzasz engem?~–
16 24|     gyermeket visz, a kisgyermek sír, én a farkas után lövök,
17 24|          a gyermeket, ki már nem sír, odamegyek, fel akarom venni
18 26|        kapu egyik szegletkövét a sír fejéhez ásta és késsel rámetszé:~
19 26|          körül virágos kertet, a sír fölébe üvegházat; a legszebb