Fezejet

 1 1 |         rivallja türelmetlenül a nép; s rögtön tompa ugatás kezd
 2 1 |     véres és dúlt, amerre jár. A nép tapsol – a lovagok ostorai
 3 1 |    hentesek ebeiket uszítják – a nép örömében nem találja helyét.~
 4 1 |       Szörnyű zajgás kelt erre a nép között; kik ezelőtt perccel
 5 1 |          egy percen múlt, hogy a nép hirtelen kelt bátorsága
 6 1 |       körül hullámzani kezdett a nép.~Következő pillanatban újra
 7 1 |     harangok szomorú kongásai…~A nép eszméletlenül, rémülten,
 8 1 |    torony lobogva gyulladt ki, a nép sírt, a vihar kacagott;
 9 3 |          titeket meg nem becsülő nép kezeibe jutnátok… Óh… óh…
10 4 |       ember jár-kel benne! Ennyi nép között nincs senki, ki téged
11 4 |         és találva a sírt; ennyi nép közt nem lesz egy ismerősöd
12 5 |        maradtak a birtokait lakó nép mind külső, mind belső életében;
13 5 | biztosította számára leginkább a nép bizalmát és saját tekintélyét,
14 5 |       világ apprehendálta nála a nép szeretetét, a nemzetes és
15 7 |          egy harmadik pőregatyás nép, kinek feje nem igen van
16 7 |     gúzst csavar belőle.~– Gyáva nép! – mormogá magában a halvány
17 9 |        sohasem meri kimondani.~A nép teljesen apodemonizálta
18 12|   megmondtam, hogy minden fekete nép kipusztuljon innét? Lódulj!~
19 13|             S micsoda istentelen nép! – kontrázott közbe az esküdt