Fezejet

 1 1 |       e lármás öröm közepett? Minek hozod szenvedő arcodat ez
 2 1 |       világ nem a te világod. Minek jössz ide ábrándos bánatoddal?~
 3 3 |      bolondozz, te Pista… már minek volna az neked? De te… ugye
 4 4 | dohánya közé paprika vegyült, minek irgalmatlanul eredeti illatja
 5 8 |       majd senki rád sem néz. Minek sietteted jövetelét? Hogy
 6 8 |    mondá célozva:~– Úgy kell! Minek ábrándozol? Jól tette, ha
 7 12|    mesterségét gyakorolhatni; minek természetes és szomorú következése
 8 12|    elhallgat.~– Nem is tudom, minek szegöny embörnek a gyerök!
 9 13|    annál hamarább kifecsegte; minek legközelebbi következménye
10 14|     az embört a szobából; már minek az a nagy harag, no? Nem
11 15|     odábbállott a sátorfával, minek értelme az, hogy nyakába
12 15|      tolatni, mint azt húzni; minek oka az lehetett, hogy a
13 15|      kantárnál fogva vezetni; minek az a kívánt eredménye lőn,
14 17|    hanem a kosztosdiák. Ugyan minek is hítták? Olyan furcsa
15 18|     kibocsátott körlevelet?~– Minek?~– Mennék őt fölkeresni,
16 21|       lapdáz vele kezei közt, minek az szertelenül örül; majd
17 24|       kóbor úszó szigeteitől, minek sűrű füvében olykor páros
18 25|       beütöttem az orromat.~– Minek hordod magaddal? Látod,
19 25|   valamennyi fogad! Ugyan már minek ennél meg engem? Ugye, te