Fezejet

 1 2 |     esett térdre előtte s kis kezeit összetette, s pihegve emelé
 2 2 |      nyújtá gyöngéd, gömbölyű kezeit.~– Hozzám ne nyúlj! – ordítá
 3 2 |    anyós találkozott vele, ki kezeit összecsapván csakugyan meg
 4 3 |       lecsüggesztett nyakkal, kezeit összekulcsolva:~– No iszen,
 5 4 |   ordítással szemére tapasztá kezeit, s bőgött, mint a gyermek,
 6 6 |       szólt az ifjú összefont kezeit térdére nyugtatva. – Voltak-e
 7 7 |         szólt Leander Góliáth kezeit hátrafacsarva s a kötéllel
 8 8 | vánkosok közé rejtette arcát, kezeit homloka alá téve.~Az úri
 9 8 |        kiált fel az úri hölgy kezeit összecsapva. – Hát mért
10 12|   homlokát és hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni.~– Segítsetek! –
11 17|    kitolni, nyelvét kiégetni, kezeit elvagdalni, hogy ne láthasson,
12 17|      rikolta kétségbeesetten; kezeit összetéve térden csúszott
13 17|      gerendán. Kössétek hátra kezeit. Odavagy; maga a vakeset
14 17|  hamupepejke.~*~Góliáth Péter kezeit mossa, kezeit mossa a vértől;
15 17|   Góliáth Péter kezeit mossa, kezeit mossa a vértől; de az apa
16 19| szemei lázas örömben kísérték kezeit, míg a párnát újólag összevarrta.
17 21|     kacagásra válik, apró kis kezeit örömrepesve nyújtja felé;
18 26|        Azután levevé fövegét, kezeit összetette, s halkan egy
19 26|     monda el.~Azután felemelé kezeit és monda: „Bocsáss meg neki,