Fezejet

 1 6 |     fejét, félénk szelíden bútt kedvese ölébe; az átölelte őt gyöngéden,
 2 7 |       kecsű lyánka meghitten ül kedvese ölében, s elandalogva ringatni
 3 7 |    lehunyva szemeit, majd ismét kedvese tekintetét keresve azokkal,
 4 7 |       Reszketve tekint a lyánka kedvese szemébe,… felsikolt… rémülten
 5 7 |         a pitvarajtón belépett. Kedvese sikoltva futott elébe, s
 6 7 |        szomszéd tanyán testvére kedvese őrködik kincse fölött; nekem
 7 10|       akkor személyében, később kedvese ellen tett ármánykodásainál
 8 11|      egzaltációval akarta magát kedvese karjai közül kiszakítani,
 9 11|   karjai lankadtan siklottak le kedvese nyakáról, s bágyadt feje
10 12|         míg fájdalmas tekintete kedvese arcát lesé –, már éledezni
11 12|       harc-háborúját az ifjú és kedvese ellen. A dühös fogcsattogtató
12 16|       vannak.~Ekkor balját holt kedvese keblére tette, jobbja három
13 17| szobában, csak a halott és ifjú kedvese.~– Ne hagyj elveszni! –
14 17|        ifjú némán játszott holt kedvese hideg fehér ujjaival; körülötte
15 17|    azután elkeseredetten borult kedvese holttestére: „A te halálod
16 18|        éppen azalatt, míg beteg kedvese üldöző ördögét kereste,
17 23|     hogy a legboldogabb helyen, kedvese keblén van; de nem tudta,
18 26|    építtetett magának oda, hova kedvese volt temetve, s annak sírja
19 26|       virágok, mik ott nyíltak, kedvese sírhalmára voltak rakva.~